Tiziano [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A velencei festészet fénykora Tiziano művészetével köszöntött be. Műveinek híre és hatása messze túljutott a város határain, betöltötte egész Itáliát, és elterjedt Európa minden részében, ahol művészek és műpártolók éltek. Michelangelo és Raffaello mellett a legnagyobb példaképek egyike, akinek alkotásaira úgy tekint az utókor, mint az érett olasz reneszánsz becses örökségére. Az ő példamutatása azonban - a többiektől eltérően - nem elméletében vagy művészi módszerében rejlik, hanem maguknak a festményeknek páratlanul lenyűgöző hatásában. Akárhányszor tekintjük is át Tiziano életművét, mindenekelőtt a mester mértéktartása ejti bámulatba az embert, az a kivételes tulajdonsága, hogy három egymást követő művésznemzedék stílusváltozásainak közepette rendíthetetlenül kitartott az indulásakor választott velencei eszménykép melett; közben természetesen ő maga is rendkívüli módon váltogatta kifejezőeszközeit - művészetének alaphangja azonban mindvégig változatlan maradt. Bármily erős hatások érték is bizonyos részmegoldások vonatkozásában, műveiben végül is mindig a harmónia és az életöröm eszménye diadalmaskodik. Tiziano ennek a boldogító eszménynek művészi megvalósítását a lehető legnagyobb tökélyre vitte, és örökségül hagyta az utókorra.