Utazás az olasz művészetben [antikvár]

Olasz művészet 1950 1980 Maurizio Calvesi A szózad olső ícióho/ kópQsl a XX. század második felében a meglévő folyamatosság melleff - !ellegében jelentősen átalakult oz olasz müvószcl, minf ahogy egyébként az egész nyugati művészet is. A százod első felének olasz művészetére ma mór teljes mértékben történeti szemlélettol tekintünk: ezi az időszakot olyan, immór legendás művészek és művészeti mozgalmak jellemzik, mint o fu-turizmus ós cj metafizikus feslészel. A század második felében ismét előtérbe kerülnek az avantgárd kísérletek; fontos művészeti események követik egymósi olyan jelentős művészek munkája nyomán, mint Burri, Fontana vagy Vedova az első évtizedben, a mósodik-ban Rómában a „Scuola di piazza dei Popolo" (Piazza dei Popolo Iskola), Milánóban Manzoni és Costellani, a következőkben pedig az „Arte Povera" (Szegényes Művészet), a „Koncept" átmenet, a „Transzavantgárd" és az „Anakronizmus". Olyan kísérlolek és ismeretek soráról van szó, amelyek egészen új és alapvető eredményeket hoznak: többféle módon reagálnak az újra-felfedezcíl Marinelti-féle fulurizmusra és de Chirico metafizikus festészetére. Jelen kiállítás bemutatja a római Farnesina kortárs olasz művészeti gyűjtemény válogatását a XX, század második felében feltűnt művészek és mozgalmak, az 1950 és 1980 közöMi időszak művészetéből. Reafisto és absztrakt művészek Ez a művészcttörléneli periódus 1 9'13-ban, a háború tragikus viszontagságai közepette indul, s a mósodík világháború után érik meg. Picassót és a „Corrente" (Áramlat) csoport művészeit idézi (ü Corrente antifasiszta irányultságú expresszionista mozgalom voli): a spanyol mester munkájában felismerik mindenféle intimizmus és az expresszionizmus harcos meghaladását. Számukra Picasso két nézőpontból is ériéket képvisel: ő minden erejével tiltakozott politikai és egyben ideológiai alapon a háború ellen ('Guern/co), ugyanakkor formai szempontból létre-fiozta a kubizmus örökségére támaszkodó posztkubista geometriai formát, A háború utáni új olasz művészet ennek a két elemnek a mentén szétválik; a „realisták" a tiltakozás és a harc szerepét vállalják, s ezt a mindenki számára érihető figurális ábrázolásban jelenítik meg; az „absztroktok" pedig a természetes iTiodellektöl elszakadó íormókbon az intellektus győzelmét és szabadságát látják, Igy él egymás mellett, egymással párhuzamban a „művészeti avantgárd" és a „politikai-társadalmi avantgárd", bármiféle alá- és fölérendeltség nélkül. Gultuso korán érett művész, aki o 20-as évek plasztikai kutatásain nőtt fel. A nála néhány évvel fiatalabb nemzedékek számára az absztrakt művészet közös célló válik, amely az 50-es években aztán teljes mértékben uralja a kultúrát, s ezzel helyet teremt a programotikus csoportosulásoknak. 1946-ban alakult meg Rómában a „Forma" csoport, amely a következő év márciusában nyilatkozatot tesz közzé Accardi, Attardi, Consagra, Dorazio, Guerrini, Perilli, Sanfilippo és Turca-to aláírásával. „Formalistáknak és marxistáknak" nevezik magukat; meggyőződésük, hogy a két fogalom nem egyeztethető ösz-sze. Fény és szín más-más ars poeticaként jelenik meg Turcato és Dorazio művészetében; a szobád vagy strukturált jel fenomeno-lógiájo Accardi, Perilli és Consagra műveiben. Egy másik római csoport, az „Origine" (Eredet) 1949-ben alakult Burri és Capogrossi, Collo és a kevésbé ismert Ballocco rövid együttműködése nyomán. Capogrossi a jelírás organikus eszméjéhez csatlakozik ún. „fésűivel": ezek olyan művek, amelyekben jelentés nélküli ideogrammók összekapcsolódnak és mozognok egy többirányú térben. így DNS-szerű jelleget öltenek, olyan képzetet keltve, ami különbözik a többi absztrokt megoldós mindenfajto előre látható formulájától. Burri és Fontono A vonalak és színek kompozicionális játékában különböző, de alaptörekvéseiben konvergáló absztrakt művészet céljaival határozottan szakít az erős egyéniségű Burri, aki olyan kísérleteket folytat, amelyek nemcsak a figurativitós, hanem a festészet hagyomónyos felfogásának a meghalodására is irányulnak. A festészet anyagát hamarosan felváltja vagy kiegészíti 0 különféle tulajdonságokkal bíró tárgyiasuló és nem formálható, de vágással, sebekkel, varrással alakítható matéria, illetve az ehhez kapcsolt törmelékanyag. Megszületnek a híres „zsákok" („sacchi"), a „púpok" („gobbi") (az első olyan művek, amelyekben a vászon tárggyá válik, miután megszűnik 0 felület síkbeli egysége), aztán pedig a fadarabok, a vasak, a műanyagok, a hasadékok, a cellotex (ipari préselt anyag). Fokozatoson visszaszorul a gesztus nyers beavatkozó-sa, és kibontakozik a tér tiszta és négyszög alakú feszültsége. A nemzetközi színtéren Burri a század második felének egyik legeredetibbnek tartott alakja, aki rendkívüli hatást gyakorolt a művészet menetére. Milánóban Lucio Fontanát tartják nagyra, aki 1948-ban megalakította a „Spazialismo" (Térbeliség) csoportot, amelynek Technikai kiáltványát 1951-ben publikólta. Ezt hamarosan követte A férművészet második kiáltványa, amelyet már mások is aláírtak, mint Toncredi és Baj. „Mozgás, szín, idő, tér" alkotják az „új művészet eszméjét", írja Fontana. Műveinek is a Concett/ spaziaii (Térkoncept) címet adta, amelyek a vonalak és színek kompozicionális játékának lehetőségeit aknázzák ki. Fontona tere áramló, nyitott, szerteágazó, terjeszkedő tér; egy kozmikus organicitós leképezése, amely tagadja a formát mint meghatározható hotárt. Ezzel Fontana újabb értékkel járul hozzá az informel művészethez, Az ő jele a lyuk: o kilyukasztott vászon elveszíti a zárt felület jelleget, hogy felvegye a tér fenomenológiájába bevont matéria értékét. Fontana műveinek kifejezetten új figurális jelentése a vásznon kinyitott űrök gyakoriságából és vibrációjából ered. A térnek mint körbeírható entitásnak az ábrázolásával szemben a lyukak, majd a vágások a teret mint eseményt, mint folyamatos akciót mutatjók. A tér nyitott rés, hogy fel- és átvegye a „nem formális", hanem éppen fenomenális dimenzió közvetlen hatalmát a logikus és érzékletes intuíció kimondhatatlan konvergenciájában. 15