Utazás ismeretlen állomás felé 1849-1856 [antikvár]

Védőborítója kopott.
A szó szoros értelmében el lehet nevezni minden ember életét Utazásnak ismeretlen állomás felé. Amikor születik, melyikünk tudja, hol találja sírját, vagyis földi élete végállomását? Itt azonban egy utazásról van szó, amely tökéletesen beillik "utaztatásnak", s amely a nagy idők, az 1848-ban és 1849-ben oly ssebesen lepergett, de felejthetetlen országos eseményekből oly önként következett, amint következik nagy vízáradások idején az áradat útjába esett áldozatok elúszása. Úsztunk. Utaztattak; de hála istennek, ismét itthon vagyunk!