Úton [antikvár]

Megismerkedtem majd harminc évvel ezelőtt három érdekes nénivel. Szentgálon, a kertjükben sok finom alma volt és ha kimentem hozzájuk, évről-évre többet beszélgettünk, az almaszedést elintézték a gyerekek. A fákat, bokrokat, virágokat lelkes munkával szépítgették, közben jutott idő olvasásra, zenehallgatásra, madarak etetésére. Bemutatták a nyugdíjas évek szabadidejének helyes felhasználását. Ahogy meséltek az életükről, barátságukról, kedvenc könyveikről, egyre jobban azt éreztem, hogy jó lenne, ha maradandó emléket állíthatnánk Nekik. Amikor kiderült, hogy Margit néni verseket is szokott írni, ha egyedül van a kedves édeni kertben, kértem, gyűjtse össze az írásait. Mosolygott és azt mondta, hogy "azt majd csak a szél olvassa". Titokban mégis azt reméltem, hogy egyszer kiadhatjuk majd mi, a tisztelői, hogy ne vesszenek el különleges szójátékai, meglátásai a természetről, zenéről (fiatal korában hegedült) barátságról. Igaz, megjelent néhány verse a Vigiliában, a Jelenkorban. Tanítónői korszakáról sikeres elbeszélést írt, melyet kiadtak a Tanár úr, készült? c. kötetben 1962-ben. Szerettük volna mindezt együtt látni, így most Borsos Margit néni egyéni stílusú írásait, verseit összegyűjtöttük Kőrössy Ilonka néni rajzaival, Váli Dezsőné, Magdi néni fotóival illusztrálva és velük a gondolkodva olvasó világ elé állunk. Ismerjék meg a három barátnőt - három tanítónőt - alkotásaikon keresztül.