V. Magyar képzőművészeti kiállítás [antikvár]

Vizsgát tesz újból a magyar képzőművészet. Immár ötödik esztendeje hozzák el műveiket a festők, szobrászok, grafikusok a Műcsarnokba. Alkotásaik ismét több hónapon keresztül az éreklődés középpontjában állnak. A művészek az év folyamán megtették a magukét, a szó most a közönséget, a kiállítás látogatóit illeti. Felszabadulásunk 10 éve még nem nagy idő ahhoz, hogy egyértelműen megállapíthassuk: időtartama alatt készült művek közül melyek kerülnek művészetünk klasszikusai mellé. De ez a tíz év mégis módot nyujt számunkra, hogy visszatekintsünk a megtett útra. Felszabadulásunk évfordulója pedig kötelességévé is teszi művészeinknek, hogy ez alkalommal felmérjék eredményeinket, hiányosságaikat és mindkettőből okulva lépjenek az új élet második évtizedébe. Hosszú a megtett út, amelyet a felszabadulás óta a magyar művészet megtett. Komoly lépéseket tett előre a szocialista realista alkotási mód kialakítása útján. Művészeink nagy többsége őszintén keresi a néphez vezető utat. Hozzájárul ehhez a művészek komoly elvi-eszmei fejlődése is. Bár még nem küzdöttük le a formalizmus különböző maradványait, mégis sok komoly mű jelzi az új művészetnek, a nép művészetének diadalát.