Bővebb ismertető
Borítói kissé maszatosak, kopottasak.
A XVI. századi Wunderkammerek, vagy Tándori Dezső fordítása szerint a "csodakamrácskák", német hercegek magángyűjteményei voltak. Az általuk elérhető mikrokozmoszt mutatták be, meglehetősen rendezetlenül. Ferdinánd tiroli herceg ambrasi gyűjteménye például 18 db különböző színűre festett szekrényben anyag és technika szerint csoportosítva tárolta "műtárgyait": az ötvösművektől kezdve, különböző fontos szentek ereklyéin át természeti ritkaságokig. Kincseit csak beavatottak ismerték. A reformáció éveiben Paolo Giovio az első olyan értelmiségi, aki az észak-itáliai Comóban olyan bemutatási rendszert teremt, amelyben egy-egy mű kiegészül a tárlat egészének jelentésével. Ilyen, később is példamutató tárlata például a híres emberek sorozata, mely nálunk Ráday Gedeon gyűjtésének irányát határozza meg a XIX. század elején.