Van Gogh [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Élet ​és mű, betegség és alkotás összefüggéseit vizsgálja a nagy német gondolkodó esszéjében, mely először 1922-ben jelent meg. Van Gogh leveleiből bőségesen idézve, kivált az összeroppanás időszakát, a feső utolsó éveit mutatja be. A lélektani meditáció, a szkizofrénia és művészi alkotómunka viszonyának taglalása módot ad Jaspersnek általánosabb kérdések boncolására is, valamint arra, hogy Van Gogh esetét párhuzamba állítsa más, hasonló betegségben szenvedő művészek – Hölderlin, Strindberg – pályájával. "Egyfelől vannak kerek, világegyetemmé záruló művek – írja Karl Jaspers –, amelyek nem késztetnek arra, hogy az alkotó egzisztenciájára vagy más műveire kérdezzünk rá, olyan művek, amelyeknek üdvözült szépségét csaknem időtlenül élvezhetjük, másfelől viszont az európai művészet történetében mindig is voltak olyan alkotások, amelyek valamely egzisztencia kifejeződéseinek, részleges megoldásoknak, útközben tett lépéseknek tetszenek(…). Van Gogh esetében az utóbbi lehetőség szélsőséges módon valósul meg. Az ő művei önmagukban véve nagyon is elmaradnának az utóbbi fél évezred nagy művészi alkotásaitól, egyedülálló magaslatot ér el viszont egész egzisztenciája, amelyet pedig a műalkotások nélkül sohasem érthetnénk meg, és amely főként bennük szólal meg.