Van Gogh [antikvár]

Ragasztása egy helyen sérült, szétnyílt. Gerinc élein kis kopással. Alsó lapélén kis folttal.
„Ez ​az ember vagy megőrül, vagy mindannyiunkat túlszárnyal” – jósolta a nagy impresszionista festő Camille Pissarro művésztársáról, Vinchent van Goghról (1853-1890), aki éppen reménytelenül igyekezett vevőket toborozni. Mindkét állítása igaznak bizonyult. A holland lelkész fia a Breda melletti Groot-Zundert-ben született. Sokféle hivatással próbálkozott, mielőtt elszánta magát a művészi pályára. Egész életén át magányos és elkeseredett alkotó maradt, aki sehová sem tartozott, így önpusztító személyisége végül eljutott az őrület határáig. Önmagára maradva a világban, csupán egyetlen igazi barátja volt: a fivére, Theo. Egész életén át ő gondoskodott róla, és rövid fél esztendő múltán követte Vincentet a halálba is. A két szerző gazdagon illusztrált monográfiája nyomon követi van Gogh művészetét az első, komor hangvételű festményektől a kétszáz darabból álló, derűs színvilágú párizsi képsorozaton át az utolsó években született alkotásokig, amikor is Arles-ban, a délvidéki napsütésben végül rátalált arra a ragyogásra, amely csakis az ő festményeinek a sajátja. Arles, Saint-Rémy és Auvers-sur-Oise a három helyszín, ahol élete utolsó harminc hónapjának lázas alkotói mámorában teremtette meg a 463 festményt, amely nevét az egész világon ismertté tette. Elismerés és megbecsülés, amelyért egész életében elkeseredetten küzdött, csak tragikus halálát követően övezte munkásságát. Ma már nemcsak a XX. század festészetének jelentős előfutárát tisztelhetjük van Goghban, hanem az egyetemes művészet történetének egyik legnagyobb alakját is.