Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A kortárs lengyel művészet széles körképen belül a festészet kiemelkedő szerepet kap. Ennek oka e művészeti ág régi és nagyszerű hagyománya Lengyelországban, valamint a háború utáni harmincéves időszak festőinek művészi megnyilvánulásai. Az említett korszak csaknem összes merész alkotói kedvezményezése éppen a festőktől indult ki, s végül a művészeti élet hőfokának állandó emeléséhez, a változások fokozottabb tempójához, valamint az egyéni útkeresés differenciálódásához is vezetett. A mai művészet sajátos ,,polifón" jellege, az egymással élesen szemben álló irányzatok együttélése, a művész számára nagyobb szabadságot biztosít a saját alkotói út, a kifejezőeszközök stílusának kiválasztásánál, és hozzájárul a művészi penetáció fokozódásához is. Ez a folyamat két síkban zajlik: az egyiket a másikat a kép felülete, illetve a szobor által meghatározott térbeli idom adta, még mindig kiapadhatatlan a kifejezőerő-lehetőség fokozottabb kiaknázása. A művészi útkeresés eme utóbbi esetében az újszerűség sokkal nehezebben vehető észre, kevésbé hatásos, maga a mű pedig nagyobb mértékben kötődik a hagyományhoz.