Vásárhelyi őszitárlat 18 [antikvár]

VÁSÁRHELYI OSZÍ TÁRLAT A művészettörténet látványos és kevésbé látványos művészi forradalmakat egyaránt ismer. A XX. század elejének avantgarde-izmusai látványosan, a forma megújításával kezdték művészi forradalmukat, de ismerünk olyan irányzatokat is, amelyek a formák szinte teljes érintetlenül hagyásával, a művészi tükrözés tartalmában, az ábrázolás tárgyában hoztak gyökeres változást. Ez utóbbiak, a felszín mögött zajló művészi forradalmak közé sorolnám azt a művészi szemléletében, alkotói magatartásban bekövetkezett változást, amely a magyar képzőművészetben Hódmezővásárhely nevével kapcsolódott össze. Tornyai, Endre Béla vagy Koszta „forradalmának" elsősorban társadalmi gyökerei voltak, az a fajta teljes azonulás egy táj dolgozó népével, amely az ő művészetüket jellemezte, egyszersmind hangos tiltakozás volt a fennálló társadalmi renddel szemben, s ezt a forradalmat a hódmezővásárhelyi művészek ugyanolyan progresszív indulattal vívták, mint amilyen a kor másik haladó magyar képzőművészeti mozgalmát, a szocialista képzőművészek fellépését és munkásságát jellemezte. A kezdetekben tehát azonos szándék jellemezte mindkét haladó művészeti törekvést, másmás utakon, de egyet akartak. S éppen e közös indíttatás, az azonos társadalmi elkötelezettség avatja „mondvacsinálttá" azokat a szándékokat, amelyek mesterségesen a magyar haladó képzőművészet e két ágát szembe próbálja állítani egymással, az egyik vagy a másik privilégiumáért ahelyett, hogy egymáshoz tartozásukat, kölcsönösségüket hangsúlyoznák. Azok, akik e két irányzat szembenállását túlozzák, csupán a formát, a stiláris jegyeket veszik figyelembe. Természetes, hogy elsősorban a városi fogantatású művészet, a szocialisták és e hagyományokból kiinduló, azt továbbvivő alkotók művészetének volt és van nagyobb áteresztőképessége, nagyobb érzékenysége a modern izmusok formai eredményei iránt (hiszen ezek az izmusok is a nagyvárosi folklor szülöttjei), míg a paraszti környezetben a sajátos, magyar folklorban meggyökeredzett és felnövő művészet talán nehézkesebben reagált e formai újításokra. Hiszem és vallom azonban, hogy Hódmezővásárhely jelentősége a magyar képzőművészetben nemcsak múltjában, hagyománytiszteletében rejlik, hanem abban is, hogy ma a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alkotóműhelye. Hangsúlyozom, csupán egyik, nem az egyetlen.