Vaszary János [antikvár]

Borítói kissé repedezettek, elszíneződtek, néhol halványan foltosak.
Részlet: Mindig is érdekes adalékul szolgálhat egy adott kor szellemének megértéséhez, hogy egy-egy feső melyik korszaka örvend benne a legnagyobb népszerűségnek. Most vitathatatlanul olyan időket élünk, amikor Vaszary János számos stílusa közül késői, úgynevezett "fauve-os" munkái a legkeresettebbek. Vaszary (1867-1939) művészetében nagy megrázkódtatást és elmélyülést okozott az első világháború, amely alatt hadifestőként szolgált. (1914-ig stíluskorszakai jórészt egybeestek a magyar festészet stílusfejlődésének állomásaival. A pesti Mintarajztanodában Székely Bertalan tanítványaként kezdett, majd München következett és a Hollósy-kör hatása. 1889-től Párizsban tanult a Julian Akadémián. A századforduló éveiben Rippl-Rónai mellett ő a másik "franciás" szecessziós mester, s ekkoriban a táblaképfestés mellett iparművészeti munkákkal is jelentkezett. Együttműködött a gödöllői művésztelep alkotóival, és egy másik - a szolnoki - művésztelep létrehozásában is szerepet vállalt. A kilencszázas évek első felében paraszt témájú, naturalisztikus képeket festett, majd igazodva a magyar fejlődés sajátos, fordított irányához, nála is a szecesszió után következett az impresszionista fázis. Ezután érdekes kitérőt tett; képei 1912 körül az itáliai útja során látott ókeresztény mozaikok hatását tükrözik.)