Veled Uram [antikvár]

BEVEZETŐÜL Nincs sok mondanivalóm az imádságokról. Az imádságot imádkozni kell és nem megmagyarázni. Imádkozni akkor, amikor arra szükségünk van; amikor jóformán elménk azt sem tudja mit akar - amikor "nem fér bennünk a lélek" - de valamit tenni szeretne olyankor tör fel az imádság, mint egy sóhaj. Bizony! néha szavak nélkül is lehet imádkozni, fohászkodni! Talán azok a legtöbbet mondók. Ezek az imák nem bőbeszédűek. Az ember csodálatát, háláját és leggyakrabban érzett szükségeit tárják Isten elé. Szinte kivétel nélkül elmondtam őket istentiszteletek vagy áhítatok alkalmával a kisgéresi templomban. Kinyomtatásukra nem gondoltam soha. Úgy kaptam, üzenetként az igényt, hogy szívesen vennék, ha legépelném őket -lespksznrosítanák. Ez az igény bátorított arra, hogy a rengeteg, elmondott imádságtömegből előkutassam azokat a lélek-képeket, amelyek mindegyikben ott voltak és eme néhányban újrafogalmazzam.