Velencei és egyéb északitáliai rajzok [antikvár]

Harminc éve annak, hogy Hoffmann Edith, a Grafikai Osztály egykori kiváló vezetője, a Szépművészeti Múzeum nagyszerű, régi olasz rajzaiból kiállítást rendezett. A mostani kiállítás földrajzilag leszűkíti a határokat és az olasz rajzgyűjteményből csak az északitáliai alkotások legjavát tárja a közönség elé. Egyes városok művészetét, egyes iskolákat azonban ily módon gazdagabb anyag, több lap képviselheti és a látogató szemléletes, tanulságos képet nyer a fejlődésről, az egymást váltó, különböző stíluskorszakokról. A kiállítás két részre oszlik. Az anyag jóval nagyobb részét - mintegy háromnegyedét - (1-127. sz.-ig) a velencei rajzok képezik. A grafikai kiállítóterem oszlopok mögötti, hosszú falán pedig 35, gondosan kiválogatott rajzon (128. sz.-tól 162. sz.-ig) az egyéb északitáliai iskolák fejlődését mutatjuk be. A velencei rajzok fogalma a várossal szomszédos és azt félkörben körülölelő szárazföldi területre is kiterjed, az ún. „terraferma"-ra, ami voltaképpen azonos Veneto tartománnyal. A velencei művészet mágneses ereje azonban nem állt meg a tartomány határain. A lombardiai Brescia művészetét is úgyszólván minden szál Velencéhez köti és Cremonának, Mantovának stb. szintén szoros kapcsolatai voltak a lagúnák városával. Amit pedig az északemiliai Parma 1500 körül Velencétől kapott, azt néhány évtizeddel később bőven visszaadta nagy művész fiainak, Correggionak, Parmigianinonak Velencére gyakorolt hatásával.