Veszelszky Béla [antikvár]

Forró nyári nap után, ha éjféli fürdésre és csillagnézésre eloldjuk hajónkat, és csak úgy „árboccal", vitorla nélkül indulunk el a sötét, tükörsima vízen, még eveznünk sem kell, könnyedén és észrevétlenül siklunk egyre beljebb, egyre messzebb a tóra. De fordítsuk csak a csónak orrát visszafelé, máris érezzük a langyos-bársonyos, ám percről-percre határozottabb fuvallatot, sőt szelet már: szemből, a part felől fúj. És most váratlanul össze kell szednünk erőnket és ügyességünket, hogy a biztos kikötőbe térhessünk. Ez a parti szél természete: alig érezzük, mikor vele tartunk, de aztán ellenében bizony nincs könnyű dolgunk. Szeretném végül én is szerencsésen „partra vinni" a Veszelszky Béla festészetével kapcsolatos, évek óta alakuló gondolataimat. Nem írtam „monográfiát"; inkább veszélyesen messzire sodró problémától problémáig haladtam. Munkámhoz legtöbb támpontot Korner Éva 1969-ben készített interjújában maga a művész, valamint Kunszt Györgynek az 1978-as szé-kesfehérvár-hatvani emlékkiállítás katalógusában közölt tanulmánya, a Kiscelli Múzeumban 1986-ban rendezett életmű-kiállítás és a Földes Emília által összeállított oeuvre-katalógus nyújtotta. A szövegben - átdolgozott formában - felhasználtam két korábbi, a festő művészetének egy-egy epizódjával foglalkozó írásomat is. Köszönettel tartozom Veszelszky Bélámnak és Kunszt Györgynek nélkülözhetetlen szóbeli közléseikért, Bacsó Bélának, a Corvina Kiadó által „ejtett" Max Raphael-kötet (a remek Cézanne-tanulmány) fordítás-kéziratának, és Koch Juditnak, a birtokában lévő gnosztikus publikációknak rendelkezésemre bocsátásáért, Merényi Juditnak, az Óbudai Társaskör munkatársainak és Ugocsai Antalnak a nyugodt munka lehetőségének megteremtéséért. A. G. a „képtest" vizsgálata. veszelszky pontjai A Veszelszky művészetével kapcsolatban oly gyakran hangoztatott megállapítás, mely szerint „a festő képeit színes pontokból építette fel", alaposabb körüljárásában lesz segítségemre Malevicsntk a címben idézett fogalma. Az orosz mester A tárgynélküli világ lapjain az élesen polémikus ideológiai és pedagógiai megállapítások mellett rendkívüli érzékenységgel elemezte az impresszionisták és Cézanne műveinek felületét, textúráját, az ecsetmozgások irányát és természetét. Esztétikai és festészetelméleti fejtegetéseit e megfigyeléseire alapozta. Módszerem tehát - Veszelszky „pointilizmusá"-nak értelmezésekor - elkerülhetetlenül empirikus: a Veszelszky-festmény képtestének vizsgálata. A festészetben az empíria persze mindig a szellem dimenzióit kísérti (és Malevics is így, e tágassággal gondolt a festmények fizikai létezésére); a vásznon a festék: szín, a felhasznált anyagok anyag-mivoltukban is egy lényegét tekintve szellemi entitás: a kép alkotóelemei. 5