Virágszekéren [antikvár]

Részlet az utószóból:"Gyerekeknek verset írni egyszerre kockázatos és felemelő. Mert az ítélet a minőség felől azonnali. A gyerek nem köntörfalaz, nem mérlegel, nem okoskodik - még nem szocializálódott véleményének elhallgatására, elkendőzésére. Az irodalomkritika egyik különleges őszinteséggel megnyilvánuló, természetes módját űzik a gyerekek. A vers vagy tetszik nekik, vagy nem. Vagy állandóan mondogatják, estéről estére hallani akarják akár ugyanazt akár százszor is; mondjuk elalvás előtt, vagy hazafelé menet az óvodából, csak úgy, minden apropó nélkül, - vagy elutasítják, rögtön és végérvényesen. Sosem fogunk rájönni, hogy minek alapján, hiszen összehasonlítási alapjuk nincs, nem is lehet /végül is alig ismernek egy-két verset, mesét!/ Mégis tudják biológiailag, testük-lelkük, beszédkészségük, velük született kommunikációs tehetségük okán, hogy mi jó nekik /azaz mi az, ami tetszik/ és mi az, ami nem. A tetszés, a tetszés iránya azután igénnyé alakul át a szülők közreműködésével és közvetítődik a piac felé; divatot, keresletet termet. Néha szembe megy a másik oldallal - a piacot szövegekkel, könyvekkel elárasztó kiadók ilyen vagy olyan vélekedéstől vagy akarattól vezérelt kínálatával, néha egyezik azzal /így lesznek a sikerkönyvek, a sok száz és ezer példányban eladott gyermekvers-kiadványok/