XIV. Országos Tervező Grafikai Biennále [antikvár]

Privát globalizáció A te hangod, a te stílusod, jobb veled a világ, ez neked jár, stb. Naponta kapunk privátnak tűnő megszólításokat a multiktól. Az idézetek nem pontosak, de személyesek, tegezőek. Érezhetném, hogy csak nekem szólnak, de mégsem. Az írásos üzenet átver, mert a szándék, a látvány, a forma globális. Hogy is van ez? Miközben a célcsoport egyes szám második személy, mégis milliók a megszólítottak. Az én hangom, az én stílusom milliókkal azonos? Na ne, ezt azért már mégsem. Vagy mégis? Tervezők tömege formálja naponta ezeket a gondolatokat, és vele tudatunkat, kultúránkat globálisan. Ebből élnek, élünk, de ezért Tervező - Megrendelő - Célcsoport mai hármas egységében van-e realitása a Tomi Ungerer-i, Gapus csoport-i, Shigeo Fukuda-i, Milton Glaser-i, Henryk Tomaszevszki-i, Dávid Carson-i, Bányai Istváni magatartásnak? Moholy-Nagy Lászlóról már ne is beszéljek. Vagy úgy járunk, mint a kovászosuborka? Nyár volt, és utolért a globalizáció. Szokásos (szívszorongató) falusi kis közért. Az építmény maga esetleges, valószínű, hogy nem erre a célra készült. Az utca töredezett járdája rendezetlen, a nyíratlan gazzal felvert házfal oldalán világmárkák világítanak nappal is. A kirakatot körberagasztották üdítőitalok öntapadós reklámcsíkjaival, a bejárat előtt A betűt formáló fagyireklámok. Bent a polcokon csipszek, ropik, csokik, üdítők, konzervek, Péter-Pál szeszes italok, mosóporok. A hűtőpultban csomagolt sajtok, dobozos tejek, margarinok, joghurtok, stb. Mindazok az áruk, mint egy szupermarketben, csak rendezetlenebbül. Minden csomagolás design. Itt is látszik a tervezők munkája. Megszólítom az eladót: „Kovászosuborkát és kenyérszalonnát kérek." „Azt már nem tartunk." - válaszolja. Győzött a globalizáció. 3 hónappal az EU-csatlakozás után a falusi üzletben már nincs privát íz. Egyes tudósok szerint a gondolkodás a látvány szülötte. Az írott nyelv fejlődésével a gondolkodási folyamatok elvonttá váltak. Ma a gondolkodás szüli a látványt. A körülöttünk lévő dolgokra, cselekedetekre, látványra fogalmak rakódnak rá. A képi üzenetek értelmezése mindig egy adott társadalomban előforduló kulturális ismeretek összessége. A vizuális nyelv végtelen gazdagságú, ez a mi kincsünk, amivel gazdálkodunk. Jacques Derrida francia filozófus a nyelvi struktúra alapján próbálta analizálni és meghatározni a vizuális nyelvet. Ezt ma sokan vitatják és elutasítják. Azt gondolom, nem alaptalanul. A képi világ nem azokkal az eszközökkel és módszerekkel dolgozik. A tervező formákkal, színekkel, képi fogalmakkal, jelekkel alkot. Ez egy másik struktúra. Az üzenetek értelmezése a belső látás. A grafikus tervező feladata, hogy új, tiszta, szép emberi üzeneteket fogalmazzon meg a maga eszközeivel. Ennek tudása már művészet. Az egyéni gondolatok közérthetősége, az új formák érdekessége teszi a privát szándékot globálissá. Csakis így válhat a privát üzenet sikeres tömegkultúrává. 2004. május 1-jén csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Az ünnepi eseményen kívül mégis van magánemberként is véleményünk, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, hogyan érezzük magunkat, mit gondolunk másokról, mit viszünk az Unióba egyenként, magánszemélyként, mit üzenhetünk egy másik ország polgárainak, - a holland kisembernek, a bajor sörivónak, az angol grafikusnak, a francia bortermelőnek, vagy a dán diáklánynak. Az üzenetek lehetnek jók, rosszak, igazak, szatirikusak, magyarok és európaiak, de ami közös bennük, az a vizuális kultúra, amit a magyar tervező grafikus társadalom birtokol. Erre invitálta 2004-ben a Biennále a magyar tervező grafikus szakmát. (És vigyázzunk a kovászosuborkára!) Molnár Gyula egyetemi tanár, tanszékvezető grafikus művész