XXVI. szegedi nyári tárlat [antikvár]

Lehangoló, feszültségterhes időket élünk mostanába. Másfél évtizede még azt gondoltuk: reális, előremutató kibontakozási képessége van a magyar társadalomnak. Napjainkra viszont tragikus módon összeszűkült a horizont. Súlyosabb, emberpróbálóbb lett a jelen, kilátástalanabbá a jövendő. Nem csoda így, hogy mindenfelé szoroznak és osztanak, összeadnak és kivonnak az emberek. Mert a pénzügyi meghatározókkal együtt ismét csak a gazdaság került a közgondolkodás homlokterébe. És újra csak a kultúra, a művelődés rovására. Ami részben érthető is. Másfelől viszont Vitányi Iván egyik velős gondolatára utalok. Nemcsak az az igazi kérdés, mennyi pénz kell a kultúrára, de az is: mennyi kultúráltság szükséges a gazdaság érdemi működtetéséhez.