XXX. Alföldi Tárlat [antikvár]

«A fővárosban megrendezett Vidéki Képzőművészek Kiállítása mellett - melynek sok vidéki művész sem mint kiállító, sem mint szemlélő részese nem lehet, - szükség van az ország nagyobb tájegységeinek művészeit felvonultató tárlatokra is. Ezek egyben rendszeres ismerkedő helyeivé válhatnak a területen élő művészeknek.(...) Békés M. T. V. B. (Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága) Művelődési Osztálya e meggondolások alapján készítette elő a Tiszántúli Festőművészek (első) Vándorkiállítását és hívta össze Békéscsabára a kiállító festők művésztalálkozóját. 1957 április 21-én mintegy húsz szegedi, hódmezővásárhelyi, csabai, gyulai, debreceni festő jelent meg abban a városban, ahol a legnagyobbnak ismert magyar realista festő, Munkácsy Mihály egész életművének tematikáját befolyásoló élményeit szerezte a nép között.» (Tiszántúli festőművészek vándorkiállítása, katalógus, 1957). Így kezdődött a legrégibb magyarországi vidéki képzőművészeti biennálé története. Igaz, eleinte a békéscsabai seregszemlét is évenként toborozzák, akár az egy esztendővel korábban, 1956-ban indult hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok sorozatát, de a ma is működő biennálék és triennálék szerkezetében kétségtelenül az Alföldi Tárlat tekinthető legkorábbinak. S abban is úttörő szerepet játszhatott volna, ha az eredeti elképzelés s a fentebb idézett első katalógus szövege szerint az a javaslat is megvalósult volna, "hogy a vándorkiállítást valamennyi érdekelt szerv támogatásával évente más-más városban nyissák meg, indítsák útjára, s a festők is évente váltakozó városban jöjjenek össze(...) és a jövőben ne pusztán spontán beszélgetéssel töltsék idejüket, hanem egy-egy festészeti probléma ankétszerű megvitatásával. (...) Ily módon a vidéki művészeknek a központtól való elszigeteltsége kiküszöbölődjék."