Zichy Mihály (1827-1906) grafikái [antikvár]

Borítói kissé elszíneződtek, a tűzés mentén repedezettek.
Részlet: " XIX. század második felének magyar művészetéből munkásságának szellemi körvonalait és művészetének mesteri színvonalát tekintve páratlan egyéniségként áll előttünk Zichy Mihály. Grafikai munkásságát nem véletlenül méltatta immár száz éve nemzedékek hosszú sora különös figyelemre. Korai vízfestményei és munkássága második felére különösen jellemző illusztrációs tollrajzai mintegy két egységre osztják grafikai oeuvrejét. Akvarelljeinek nemes szépségű, örök érvényű technikai bravúrja méltán kápráztatja el a mai nézőt is. A biedermeier mesterek tradíciójához kötődve alkotta meg kis porté és társadalmi, erkölcsi nevelő nevelő célzatú életképeinek sorát. A mindennapok világából ellesett rajzain a maga módján tükröt tartott a nyárspolgár, a piperkőc katonatiszt, a szegényeken élősködő uzsorás elé. A művészeti életet karikírozó lapján különösen élesen bírált. Az egyes embereket ábrázoló akvarelljein lírai érzékenysége, aprólékos finom megfigyelőkészsége jól érvényesült. Grafikai munkásságának másik fő területén, illusztrációin jobban érződik a valóságtól való romantikus elvágyódás, múltbafordulás. Egyrészt művészi alkata szerint szüksége volt az irodalmi kötődésre, másrészt az illusztrálás megformálás felé. Így talált igazán magára. Goethe, Byron, a kortárs francia és a régi orosz költészet, Lermontov, Puskin, Rusztavelli, Goncsarov, Petőfi, Arany, Garay és Madách nyomán váltak szárnyalóbakká tollrajzai. Kedvelt íróinál, talán a korabeli valóság elől, cári udvari művészi kötelességeivel szemben lelt lelkének enyhet adó menedékére. E jelenség nem is egyedülálló művészetünk történetében. A Müncheni Akadémián elismert mestereink közül (Liezen-Mayer Sándor, Székely Bertalan...) többen is alkottak frissvonalú, könnyed illusztrációkat. A művek szellemét Zichy bensőségesen átélte és a maguk karakterében igyekezett visszaadni."