Zichy Mihály, a "rajzoló fejedelem" [antikvár]

Az ötven éves fennállását ünneplő Magyar Nemzeti Galéria jubileumi tárlatainak méltó befejezése a Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem" című kiállítás. Zichy az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett a második legismertebb magyar művész volt Európában. Munkácsy a kortársak számára egyértelműen a nemzeti festő géniusz, a magyar „festő fejedelem" volt, akinek kultusza - ahogyan azt 2005-ös kiállításunk páratlan sikere mutatta - a mai napig töretlen. Mellette hamar megjelent a másik kultikus tisztelettel övezett művész, Zichy Mihály - ahogyan egy kortárs nevezte, a „rajzoló fejedelem". Az 1880-as, 1890-es években Madách Imre Az ember tragédiájához, illetve Arany János balladáihoz készített illusztrációi szinte minden polgári otthonban megtalálhatóak voltak, s számtalan kiadást éltek meg. Oly mélyen bevésődtek a nemzet emlékezetébe, hogy máig meghatározzák a balladákról és a tragédiáról alkotott képünket. A Zichy Mihály-kiállítással valójában régi tervét valósítja meg a Magyar Nemzeti Galéria. Bajkay Éva kitartó munkájának köszönhetően az 1990-es évek végén vette fel az intézmény a kapcsolatot az oroszországi múzeumokkal, ám ekkor nem volt lehetőség egy nagyobb szabású Zichy-kiállítás megvalósítására. A 2005-ös oroszországi magyar kulturális évad keretén belül a szentpétervári Ermitázs kiállította és feldolgozta gyűjteményeiben őrzött Zichy-anyagát, ami lehetővé tette, hogy újra tárgyalások induljanak egy hazai kiállításról. Mihail Pjotrovszkij, az Ermitázs főigazgatója és Vlagyimir Matvejev főigazgatóhelyettes hozzájárulásával és támogatásával, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap segítségével lehetővé vált, hogy Zichy Mihálynak az Ermitázsban őrzött műveiből egy nagyobb válogatást bemutassunk. Ez adott alkalmat arra, hogy az oroszországi grafikákhoz hozzátéve a hazai köz- és magángyűjteményekben fellelhető műveket, átfogóbb válogatást adhassunk Zichy munkásságáról. Nem törekedtünk, nem törekedhettünk teljességre. Zichy művei szétszóródtak a világban: az angol királyi gyűjteményben éppúgy megtalálhatóak, mint az Állami Orosz Múzeumban vagy a moszkvai Tretyakov Képtárban, s ezek elhozatalára nem volt lehetőség. Nagyobb méretű, ma a zalai Zichy Emlékmúzeumban látható festményeinek kiállítására - néhány kiemelkedő jelentőségű kivételtől eltekintve - hely hiányában nem volt mód, ám a hozzáférhető grafikai ouvre java része mégis bemutatásra kerül, nagyrészt a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményében őrzött, valamint a hagyatékban fennmaradt művekből és köz- és magángyűjtemények jóvoltából. Zichy a magyar művészettörténetben az egyik legalaposabban feldolgozott művész. Számos monográfia jelent meg róla az elmúlt fél évszázadban, s idén is két kiadó vállalkozott arra, hogy reprezentatív válogatást jelentessen meg műveiből, monografikus tanulmány kíséretében. Ezért a katalógusban mi csak a legújabb kutatások eredményeit igyekeztünk közreadni: magyar művészettörténészek tanulmányait, melyek hozzáadnak az eddig tudottakhoz, árnyalják, néhol megváltoztatják a művészről kialakult képünket, és orosz kutatók cikkeit, melyek a pálya számunkra kevésbé ismert szakaszát világítják meg. A kötet szándékaink szerint - a szaktudomány és a nagyközönség számára egyaránt értékes dokumentuma marad a késő romantikus „rajzoló fejedelem" 21. századi tárlatának.