Bővebb ismertető
Minden azon az emlékezetes december 28-i napon kezdődött, 1895 telén Párizsban. A Nagy Kávéház alagsorának Indiai Szalonjában csak lassan gyülekezett a néhány tucatnyi kíváncsi szemlélő, akit becsalogatott a kávéház előtt ékeskedő plakát, amely mozgóképek vetítését ígérte. A Lumiére-fivérek titokzatos masinája, A Kinematográf most vizsgázott először fizető nézőközönség előtt. Amikor kinyílt az üzem kapuja és kiáradt az utcára a munkától fáradt, de mégis fürge mozgású embertömeg, s felém közeledett (...), majd néhány perc múlva a pályaudvarra befutó vonat, szinte átfúrva a vásznat, elgázolni készült bennünket (...), valamennyien kővé meredve bámultuk a csodát" - írta a közönség soraiban helyet foglaló Georges Méliés. Valami különös történt, olyan ami mindaddig nem esett meg még. Valami különleges élmény, ami merőben különbözött a színpad varázsától, a bódékban látható olcsó, szemfényvesztő mutatványoktól. Más volt ez a látvány. Valami sajátos született a mechanika, a kémia, az optika varázsa folytán, s az emberiség (kultúr) történetének új szakasza kezdődött el. A látvány forradalmával kezdődött, a tudat forradalmával folytatódott, és a lélek forradalmával fejeződött be az emberiség történetének XIX. százada. Száz esztendő telt el azóta, és az emberiség nem birkózott meg eme alapvető élmények feldolgozásával, megemésztésével. Véget nem érő folyamat ez az elmúlt száz év, amelynek során az ember gondolkodott, töprengett, próbálta feldolgozni magában és mások számára, mit jelentett ez az újdonság történetében.