A "lengyel dráma" Andrzej Wajda filmjeiben [antikvár]

Részlet: Történeti áttekintés a lengyel fUmmüvészeb 1955-57 közötti megújulásáról és a "lengyel iskola" kialakulásáról A lengyel filmművészet az 1955-57-es években kezdett megujul-ni, s talán mondhatjuk azt is, hogy valójában e^^lcor azaletebb. Az 50-es években uralkodó aematizmussal való leszámolást elősegítette a Szinház- és Filmszövetség 1954-es varsói kongresszusa, mely oldotta az esztétikai és ideolóeial merevséget, s igen nagy hatása volt a fellendülésre az 195ö-oe XX, pártkongresszusnak is. A lengyel fümmüvészefcnek az új úton elindulva sikei'ülfc eltávolodnia a képi agitáció primitív funkciójától, s igy képessé vált arra, hogy önálló kapcsolatot teremtsen a valósággal. Az első eenabizmusellenes kísérletek idején már btinőbec volt a valósággal való spekulatív kapcsolat és a filmek megpróbálkoztak a valóság tényleges analízisével, Szzel a művészet jelentős sajátossága érvényesült, az, hogy a fejlődés lendülete mindig aliíor következik be, amikor az adott művészeti ág teremt lehetőséget a tudat közvetlen befolyásolására konfliktusok átélésével ás bizonyos mérvű megoldásával. 'Hogy egy korszákban melyik a vezető művészet, az mindig attól függ, hogy melyik művészeti ág berombl meg és képviseli az illető korszak jelenkortudabát." (Hamvas Béla - Kemény Katalint Forradalom a művészebben Bp, 1947 Misztótfaluei,) A művészetek közül Lengyelországban az 1955-57-es éveicben a filmnek sikorülb megteremteni és képviselni ezt a "jelen]lajrtudat"-ot.