Albert Herring [antikvár]

Tűzés mentén kissé kopottas.
Az angolszász gondolkodásmódtól mi sem áll távolabb, mint a mesterségesen kiagyalt esztétikai problémák feletti töprengés. Ez az egészségesen pragmatikus művészetszemlélet Shakespeare-től Shaw-ig hagyományosan nem látott kivetnivalót abban, hogy a "magas művészet" és a "szórakoztatás" szempontjait újra és újra összeegyeztesse. Ebbe az előítéletmentes szellemi vonulatba illeszkedik Benjamin Britten (1913. XI. 22.-1976. XII. 4.) háromfelvonásos vígoperája, az Albert Herring, mely érzékenyen kidolgozott, ínyenceknek szánt utalásokkal is megtűzdelt "komoly" mű és önfeledt kikapcsolódást kínáló, szórakoztató élmény egyszerre. A mindenkori néző-hallgató társadalmi státusza, műveltsége és pillanatnyi hangulata szerint dönthet: az egyiket vagy a másikat- esetleg mindkettőt - választja. As you like it - ahogy tetszik.