Az olasz film története I-II. [antikvár]

ELŐSZÓ Az olasz film c. könyvem harmadik kiadása óta hat esztendő telt el. Ebben az uj munkámban, mely az előzőnél átfogóbb és részletesebb, sőt egy uj filmográfiával is gazdagabb, a függelék pedig néhány filmművész jelentős vallomását és véleményét tartalmazza - folytatni és elmélyíteni akartam filmművészetünk életére és fejlődésére vonatkozó tanulmányaimat. Azok az; olvasók, akik esetleg a harmadik kiadást lapozgatták,és most ennek az ujabb filmtörténetnek a vonalvezetését kisérik figyelemmel, ráismerhetnek néhány közös pontra. Fő törekvésem az volt, hogy eleve kizárjak néhány a priori formulát és elhamarkodott általánosítást: az a kliraa, melyben ez a könyv született, alapvetően különbözik az 1951-53-as évektől. Abban az időben filmművészetünket minden oldalról támadták, és még közönségünk rokonszenvét sem élvezte. Az egyetlen segítséget a nemzetközi fesztiválok és az avantgarde mozik elitje jelentette. Ilyen kisebbségi helyzetben csak éles, polemikus hangon válaszolhatunk. Manapság az olasz film - azonkívül, hogy a kultura élcsapata - a nagyközönség sokmilliós táborának megbecsülését is élvezi. Újszerűsége nem merült ki, de végre megszabadult gátlásaitól és kilépett a napfényre,ahol kemény viták, zajos biztatás és helyeslés fogadta. ELŐSZÓ Az olasz film c. könyvem harmadik kiadása óta hat esztendő telt el. Ebben az uj munkámban, mely az előzőnél átfogóbb és részletesebb, sőt egy uj filmográfiával is gazdagabb, a függelék pedig néhány filmművész jelentős vallomását és véleményét tartalmazza - folytatni és elmélyíteni akartam filmművészetünk életére és fejlődésére vonatkozó tanulmányaimat. Azok az; olvasók, akik esetleg a harmadik kiadást lapozgatták,és most ennek az ujabb filmtörténetnek a vonalvezetését kisérik figyelemmel, ráismerhetnek néhány közös pontra. Fő törekvésem az volt, hogy eleve kizárjak néhány a priori formulát és elhamarkodott általánosítást: az a kliraa, melyben ez a könyv született, alapvetően különbözik az 1951-53-as évektől. Abban az időben filmművészetünket minden oldalról támadták, és még közönségünk rokonszenvét sem élvezte. Az egyetlen segítséget a nemzetközi fesztiválok és az avantgarde mozik elitje jelentette. Ilyen kisebbségi helyzetben csak éles, polemikus hangon válaszolhatunk. Manapság az olasz film - azonkívül, hogy a kultura élcsapata - a nagyközönség sokmilliós táborának megbecsülését is élvezi. Újszerűsége nem merült ki, de végre megszabadult gátlásaitól és kilépett a napfényre,ahol kemény viták, zajos biztatás és helyeslés fogadta.