Ejzenstejn a művészet forradalmára [antikvár]

A filmművészet fiatal művészet. Még százéves sincs. Mégis, fiatal korához képest viszonylag sok klasszikus alkotóművészt adott a világnak. Griffith-t, Clairt, Dreyert, Vertovot, Murnaut, Vigot, Keatont és sorolhatnánk a neveket tovább. Közéjük tartozik Szergej Mihajlovics Ejzenstejn is. De legtöbbjüktől különbözik is. Különbözik abban, hogy nemcsak kitűnő filmrendező volt, hanem egy személyben a film egyik legnagyobb teoretikusa is és feledhetetlen pedagógus, új filmrendező generációk tanítómestere. De a különbözőség mindenekelőtt abban áll, hogy Ejzenstejn művészete, egész tevékenysége mindenhol és mindenkor aktuális. Mint minden művészetben, a filmművészetben is, a klasszikusokat nemegyszer tisztelet és ismeretlenség övezi. Jónéhányuk alkotásai évekig hevernek a film archívumok poros polcain, várva, hogy egy-egy filmmúzeumi vetítés alkalmából lepergessék néhány érdeklődő látogató vagy kíváncsi filmtörténész számára. Nem így Ejzenstejn életműve, amely kihívás és botránykő mindenféle klasszicizálás számára, tiltakozás a szólamok balzsama és a szellem lustasága ellen. Mindmáig élő és eleven, mert mindig volt (és van) mondanivalója az ember számára, mint Shakespeare-nek vagy Bachnak.