Fotográfia és film [antikvár]

TO OPUS Gyűjtöm az anyagokat kívül és belül. 20 éve. Mi fontos és mi lényegtelen. Télen a meleg, nyáron a hideg. Ilyenek vagyunk. Az elején a végére, a végén az elejére gondolunk. És az a legnehezebb, hogy azt tudjuk, hol vagyunk. Most. A pillanat. A fotográfia.* Mindannyiunknak fontos a fotográfia, még ha van, aki átmenetileg nem is tud róla. A fotó az, ami átvezeti a most pillanatával az embert a múltból a jövőbe úgy, hogy az azonnal történelem. Hát ilyen egy jubileum. Benne vagyunk mindig. Fuchs Lehel *lndiánok lopott lelkei, önelégülten csillogó műtárgygalériák elegáns falain gyűjtőkre és tulajdonosokra várva, vagy hír, eldobható információ virtuális felületen, mint kifosztott csokipapír, ahol eldönthetetlen, hogy ez a lelet maga, vagy őrzött valaha desszertet is, és legalább illata után kell-e nyomoznunk kép nyomalt szimatolva, fényreklám köztereken, pénzt, csillogást és vásárlást sugalmazva, tükör, önarckép, vásári beszámoló, igyekezet közösségi dlcsekvő-falon, millió merev tekintet szobákban villogó fények felé fordulva, mely agyak vagy utcák tócsáira zuhan, de talán mégis, leginkább a kabátzsebben lapuló, simogatásokkal elmorzsolt arckép, mely minél gyűröttebb, annál érintetlenebbül ragyog fel bennünk. A fotográfia, mely-lyel albumok mélyén, azok titkos oldalaira, bizakodásunkkal és megvalósulatlan terveinkkelfelragasztva üzenjük vágyaink elmúlt perceinkkel sarjainknak hátha telik tőlük az, ami nekünk nem futotta. Hátha meglátják bennünk azt, amit nem tudtunk személyesen átadni. Személyesen A fotográfia nem gyorsvonat inkább kerékpór és időgép. Olyan közlekedési eszköz életünk díszletei között, mely nem engedi észrevétlen elsuhanni a tájat, de mégsem tűnődő séta lépésről lépésre, mely elaprózná az ösvényt. És persze minden egyes kép azonnal elindít egy filmet, egy történetet, és helyével hívja elő az előtte és az utána kikövetkeztethető pillanatot. Tehát olyan varázslat, mely velünk rokon, belőlünk és általunk jön létre, mégis önálló életet éL Olyat, mely úgy a miénk, mint a gyerekeink. Tovább jut, egészen más, mint ml, mégis folytatásunk, üzenetünk, el nem végezhető tetteink megvalósulásának reménye. Szeretjük ezt a velünk öregedő kortalan részünk, mely jogot formál, hogy Kharon ladikjára szóló jegyként minket mégse át, hanem fel vigyen fényévekre a csillagok közé, vagy még távolabb, gyermekeink szívébe, tanítványaink csillogó tekintetébe.