Képek, szobrok, képernyő [antikvár]

BEVEZETŐ Ez a könyv Kernács Gabriella művészettörténésznek és B. Farkas Tamás rendezőnek a Magyar Televízióban készült képzőművészeti és kultúrtörténeti filmjeiről szól. Hivatásukat a legaktívabban a hetvenes évektől a kétezres évszázadváltás első évtizedéig, mintegy negyven évig gyakorolhatták, bár nyugdíjba vonulásuk egyáltalán nem jelentette azt, hogy szellemi tevékenységüket befejezték volna. Önmagában a helyszín, a Magyar Televízió (MTV), valamint az időszak, illetve az értelmiségi szakmák között is sajátos foglalkozásuk jelzi, hogy a magyar kultúrának az 1956 utáni, hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évtizedeit meghatározó, egyre gyorsabban változó történelmében nem akármilyen terepen jutottak jelentős szerephez. (Ezt a korszakolást, éppen a változások sebessége miatt, szívesen alkalmazzák más, a közelmúlttal foglalkozó művészeti, illetve történeti áttekintésekben is.) B. Farkas Tamás már 1962-től az MTV-ben dolgozott, kezdetben asszisztensként, gyártásvezetőként, majd 1969-től rendezőként. Ekkor még alig múlt harmincéves, Kernács Gabriella pedig művészettőrténészi diplomája kézhezvétele után, 1968-ban, huszonöt évesen, kis kitérővel, szinte azonnal a Képzőművészeti Szerkesztőséghez került, az ugyancsak fiatal Pap Gábor művészettörténész hívására, szerkesztőnek. B. Farkas már ismerte Kernácsot, fotóival segítette őt szakdolgozata elkészítésében. Szinte sorsszerűnek mondható pályájuk évtizedes összefonódása. Egymást inspiráló forrásként működött a szerkesztő és a rendező részben elkülönülő, de egymást kiegészítő gyakorlati munkája, egyéniségük dinamizmusa, valamint szellemi igényességük. Ráadásul fiatalok voltak egy olyan intézményben, amely alig másfél évtizede, 1954-ben indította meg Széchenyi-hegyi kísérleti adását, majd egy év múlva elkezdett betelepülni a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotába (az addig ott működő Lenin Intézet helyére), 1957-ben, heti két kísérleti adással megkezdve tevékenységét. Ugyanekkor a székesfehérvári Videoton Gyár elkezdte a tv-készülékek gyártását, amelyekből a folyamatosan készülő statisztikák szerint szinte azonnal elfogyott 5 ezer darab. A Magyar Rádió nevét Magyar Rádió és Televízióra (MTV) változtatták, s rohamléptekben fejlesztették a technikai hátteret. Kisvártatva létrehozták az Intervízió nevű műsorcsere-szervezetet (Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, Magyarország). Az előfizetők száma a heti ötnapos, majd teljes adásidő növekedésével rohamosan nőtt. Szinkronstúdiók jöttek létre, amelyek lehetővé tették a sportesemények nemzetközi közvetítéseit is. 1967-ben ünnepelték az egymilliomodik előfizetőt. A hatvanas évek közepére beindultak a vidéki körzeti stúdiók. Pár év múlva, 1969-ben sugározták az első színes adást, és megjelent az annak vételi lehetőségét nyújtó, új Orion tv-készülék is. Még ugyanabban az évben létrehozták az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontját, amelynek méréseire hivatkozva alakultak aztán a különféle igényeket kiszolgáló