Liv Ulmann életvonalai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Virágzik az orgona. Oslótól nem messze, a Bunnefjord partjánál ülök egy kertben. Mellettem a fűben hatalmas táska. Piros-zöld-sárga-lila-fekete virágmintás női táska. Tulipános. Némelyik virág már kinyílt. Némelyik szirmai még be vannak csukódva, mintha reggel lenne. A táskát Liv Ullmanntól kaptam kölcsön néhány hónapra. Benne iratok, vázlatok, interjúk, szövegfoszlányok, gondolatok, előadások, naplók. Liv életútjai. Ujjlenyomatok. Egy Trondheimben felnövekvő kislányéi, aki egy napon ráébredt, hogy valamit el akar érni az életben. Liv kislány kora óta folyamatosan ír. Nem tudja abbahagyni. A zöld táskában egy befejezetlen kézirat: The Blue Hour (A kék óra). Liv írja: "Az agyvérzésem előtt sohasem voltam beteg. Sohasem voltam öreg, és sohasem voltam halott. És mi lett belőlem? Súlyos betegségen estem át. Az öregedő nő - vagyis én - leveti álruháját, amely eltakarta valódi énjét. Talán most vagyok először önmagam. Most, hogy megpillantottam az álmaim és képzeletem szülte történet utolsó fejezetét, elkezdődhet valódi énem kalandozása. Elérkeztem az alkonyathoz, ez most az én időm - szép dolog megöregedni, megismerni a halált, és tudni, hogy a világmindenség része vagyok. És mivel a világmindenség része vagyok, folytatom, mert a halál csupán egy a tapasztalatok sokasága közül. Ez még nem a vég. Hiszem, hogy Isten bennem lakozik, ugyanúgy, mint a többi emberben. Nyugalom árasztott el, amikor a folyosón a műtő felé toltak. Biztonságot éreztem."