Művészeti ismeretek a dolgozók gimnáziuma III. osztálya számára [antikvár]

Az ókoriak kilenc múzsát ismertek: ők voltak a művészi tevékenység és a tudomány elképzelt ihletői, ösztönzői. Mindegyiküknek más-más volt a tevékenységi köre (himnuszköltészet, epikus költészet, vígjáték, kartánc stb.), mégis elsősorban a zene, a tánc és a költészet védangyalai voltak. A róluk alkotott emberi fantáziakép mindenesetre arra vall, hogy a hagyomány keletkezésének idejében (a görög történelem hajnalán) a tudomány még nem különült el határozottan a művészetektől, s arra is következtethetünk, hogy éppen az éneket, a zenét, a táncot, a költészetet és az "alakoskodás"-t tartották olyan tevékenységnek, amely elválik a mindennapi, szokásos cselekvések körétől.Bár a múzsák száma azóta sem változott, a művészetek családja jelentősen kibővült. Az előbbi felsorolás még a képzőművészeteket (a festészetet, a szobrászatot, az építészetet, a grafikát) is mellőzi, az irodalmat pedig szinte csak csírájában, korai műfajaiban ismeri. S akkor még csak az úgynevezett "hagyományos" művészetekről szóltunk! A technika fejlődésével aztán olyan új művészetek is keletkeztek, mint a film és a televízió, s az évezredes múltú régi művészeti ágak szerepe, jellege is sokat változott. Egy dolog azonban nem változott az őskortól napjainkig: az, hogy a művészetek elszakíthatatlanul hozzátartoznak az emberi társadalom és az egészséges egyén életéhez. Nem csupán járulékos kiegészítői, díszei és kellemes szórakoztatói életünknek, hanem beleszólnak az emberi lét, az emberi sors, a társadalmi fejlődés alakulásába.