Odalenn [antikvár]

Durtal a Triffauges-i Kékszakáll, Gilles de Rais életét kutatja, akit a XV. században több tucat gyermek megkínzásával vádolták. Ez a munka izgalomba hozza Madame Chantelouve-öt, aki hamarosan beleszeret az íróba. Durtal a nő révén szerez tudomást arról, hogy feketemiséket még az ő korukban is tartanak Párizsban. Az asszony bevallja: ő maga is a Sátán követője... Ez lehetne talán Joris-Karl Huysmans regényének (1891) rövid összefoglalása. Bunuel az 1920-as években fedezi fel a művet, és 1976-ban dönt úgy, hogy filmre viszi a történetet. Jeanne d'Arc rettenetes kísérője szerepének eljátszására Gérard Depardieu vállalkozik. Semmi nem gátolja a forgatást, a film mégsem készül el. A rendező szerint ebben maga az ördög is közrejátszott... A forgatókönyvben értintetlenül maradt Huysmans sötét miszticizmusa - bár Bunuel áthelyezte a cselekményt századunk második felébe -, és előtörnek a rendező örökös kérdései, amelyekre megszállottan kereste a választ: miért létezik a gonoszság, miért ivódott bele ilyen mélyen az emberbe? Tizennyolc éve már, hogy Bunuel nincs közöttünk, de e forgatókönyv alapján elképzelésünk lehet arról a soha el nem készült filmről, amely talán mesterműveinek egyike lehetett volna.