Sivatagi nemzedék [antikvár]

HELLO CSAJOK Fíimnovella A film első képe az Állatorvosi Klinika egyik pavilonját mutatja - majd csak a bejárati ajtaját. Szívbe markoló kutyasírást hallunk - legalább 10-15 kutya sír kórusban. Majd csak egyet. Mindez körülbelül egy percig tart, aztán nyílik az ajtó, s Kavics lép ki rajta pulikutyával. A kutya nagyon izgatott: össze-vissza szaglászik, boldogan ugrál a fiú térdére - orrát ide-oda mozgatja -, míg a zsebéből előkotorássza a nyakörvet és a pórázt. Rákapcsolja a pórázt a nyakörvre, féltérdre ereszkedik, hogy rátegye a kutya nyakára. Magához vonja a kutya fejét - az dühösen morog, ugat majd kitépi magát a fiú kezéből és futni kezd a pavilonok közötti kerti sétány sárga, barna, rőt őszi levelekkel borított útján. Ebben a pillanatban elkezdődik Bach G-moll hegedűversenye és mindaddig ezt a zenét halljuk, míg a kutya szalad. Egy pillanatra még mutatja a kamera a kis fekete szőrtömeg gyorsan távolodó, guruló alakját és a fiú utána mozduló testét -, majd szemből mutatja a kutyát, amint egyre gyorsulva feszíti fehérfoltos mellét a szélnek -amit a falevelek mozgásából látunk. Boldogan rohan össze-vissza szökellve a fák között, orrával beletúr a gereblyével összehordott levéldombba. A kamera egy falevelet mutat, amint leválik az ágról és követi, amint a fa bokros ágai közt levergődik, mint egy könnycsepp, majd lassú vitorlával a föld felé száll, és nekiütközik a kutya orrának, aki most kanyarodik ki egy bokor mögül. A kutya prüszköl egyet, megáll, boldogan zihál, vakkant. Ez az Állatorvosi Klinika főútjánál történik - ahová a kerti sétány kiér. Totál kép. A kutya pofája. Hevesen tágulnak nedvesen csillogó orrljoikai - nagy fekete gombszeme sűrűn pislog, hosszú, vörös nyelve ki-be ugrál gyémánt fekete pofájába. Egy pillanatra úgy mutatja a kamera az utat, ahogy a kutya láthatja - érzékelteti hosszúságát és szélességét, ami a kutyát megrészegítette és még gyorsabb, önfeledtebb szaladásra készteti. Míg a