Stohl őszintén [antikvár]

Részlet a könyvből: - Tudsz még maradéktalanul őszinte lenni? Vagy az a sokféle szerep, amit a színpadon, a képernyőn, vagy akár a nyilatkozatokban, sőt akár az életben akarva-akaratlanul eljátszottál, ezt már lehetetlenné teszi? - szegeztem neki a kérdést valamikor 2011 áprilisában, amikor a könyv okán először találkoztunk. Már megvolt a mellbevágó elsőfokú ítélet: két év négy hónapnyi börtön; ki tudhatta, mi lesz a történet vége? A bizonytalanság szorongató érzése járt át mindent. Noha sokak szerint rezzenéstelen arccal, sőt közömbösen vette tudomásul az ítéletet, én mást láttam rajta. Nem, nem félelmet, valami egészen mást. Inkább valamiféle nyomasztó, homályos szorongást, hogy elveszítheti azt, ami számára a legfontosabb: a szabadságát. S hogy ettől mindent elveszít, s hogy aztán már soha többé nem lehet önmaga, ugyanaz az ember, aki előtte volt.