kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Chrudinák Alajos - TV-könyv [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/930/4663930.jpg "Chrudinák Alajos - TV-könyv [antikvár]")
TV-könyv [antikvár]
Chrudinák Alajos, Dávid Sándor, Dr. Czeizel Endre, Fehér Klára, Gálvölgyi János, Kalmár György, Katona Klári, Nagy Bandó András, Rátonyi Róbert, Róbert László, Szakonyi Károly, Wisinger István
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
940 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: TV-könyv [antikvár]
Szerző:
Chrudinák Alajos
,
Dávid Sándor
,
Dr. Czeizel Endre
,
Fehér Klára
,
Gálvölgyi János
,
Kalmár György
,
Katona Klári
,
Nagy Bandó András
,
Rátonyi Róbert
,
Róbert László
,
Szakonyi Károly
Wisinger István
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9633161878
Méret: 150 mm x 220 mm
Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. – Budapest, 2015. augusztus 10.) Magyar orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora.
1935-ben született. A gimnáziumot a budapesti cisztercita és II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végezte el. Orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte meg.1959-tól az Országos Közegészségügyi Intézetben a veleszületett rendellenességek okainak kutatója. Mellékállásban 1973-ig a János Kórház szülészeti osztályának családtervezési tanácsadója. 1973-ban lett a humángenetikai és teratológiai laboratórium, majd 1984-ben osztály főorvosa és a WHO együttműködési központ igazgatója. Fő kutatási területe a veleszületett rendellenességek kutatása és megelőzése. Igazolta a magzatvédő vitamin szerepét a fejlődési rendellenességek megelőzésében. 1970-től vezetője a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának. 1973-ban létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját. 1996-98 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, innen ment nyugdíjba. Jelenleg a “Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Alapítvány tudományos igazgatója.Genetikai tanácsadást 1973 óta végez. Kidolgozta a genetikai tanácsadás ún. “magyar módszerét”, majd az 1980-as években az optimális családtervezési modellt, majd szolgáltatást. Számos nemzetközi társaság és a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, a WHO szakértője, több Európai Uniós tudományos kutatási téma résztvevője és vezető nemzetközi folyóirat (pl. American Journal of Medical Genetics) szerkesztőségi bizottságának tagja. Elnöke volt az International Clearinghouse for Birth Defect Monitoring System-nek és az European Environment Mutagenic Society-nek, alelnöke a washingtoni Humángenetikai Világkongresszusnak.
Ismertségét itthon főként televíziós felvilágosító és ismeretterjesztő műsorának köszönheti (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai, Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, Ki viszi át a szerelmet, Szexfilm, AIDS, Génjeink titkai, stb.), melyek a hetvenes évektől kezdve nagy hatást gyakoroltak a nézőkre, különösen az ifjúságra.Több mint 300 angol nyelvű tudományos közlemény, 28 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyv írója, amelyek közől 7 több nyelven jelent meg.Az utóbbi időben a géniuszság gyökereit kutatja a kivételes talentumú muzsikusok, költők és tudósok családfa-elemzése alapján.
Az orvostudomány kandidátusa (1966), akadémiai doktor (1978), kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas (1977), Ifjúsági-díjas (1987), Kiváló Orvos (1988), Fényes Elek Emlékérem tulajdonosa (1988). 1995-ben a Köztársasági elnök 60. születésnapján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 2000-ben neki ítélték az USÁ-ban a Kennedy-díjat, 2002-ben megkapta az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díját.
2013 májusában leukémiát diagnosztizáltak nála. Betegsége alatt az addig magát ateistának valló Czeizel visszatért eredeti katolikus hitéhez. Két kemoterápiás kezelés és egy csontvelő-átültetés után 2015. augusztus 10-én, hétfő hajnalban hunyt el, életének 81. évében. 2015. szeptember 11-én kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben.
1935-ben született. A gimnáziumot a budapesti cisztercita és II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végezte el. Orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte meg.1959-tól az Országos Közegészségügyi Intézetben a veleszületett rendellenességek okainak kutatója. Mellékállásban 1973-ig a János Kórház szülészeti osztályának családtervezési tanácsadója. 1973-ban lett a humángenetikai és teratológiai laboratórium, majd 1984-ben osztály főorvosa és a WHO együttműködési központ igazgatója. Fő kutatási területe a veleszületett rendellenességek kutatása és megelőzése. Igazolta a magzatvédő vitamin szerepét a fejlődési rendellenességek megelőzésében. 1970-től vezetője a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának. 1973-ban létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját. 1996-98 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, innen ment nyugdíjba. Jelenleg a “Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Alapítvány tudományos igazgatója.Genetikai tanácsadást 1973 óta végez. Kidolgozta a genetikai tanácsadás ún. “magyar módszerét”, majd az 1980-as években az optimális családtervezési modellt, majd szolgáltatást. Számos nemzetközi társaság és a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, a WHO szakértője, több Európai Uniós tudományos kutatási téma résztvevője és vezető nemzetközi folyóirat (pl. American Journal of Medical Genetics) szerkesztőségi bizottságának tagja. Elnöke volt az International Clearinghouse for Birth Defect Monitoring System-nek és az European Environment Mutagenic Society-nek, alelnöke a washingtoni Humángenetikai Világkongresszusnak.
Ismertségét itthon főként televíziós felvilágosító és ismeretterjesztő műsorának köszönheti (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai, Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, Ki viszi át a szerelmet, Szexfilm, AIDS, Génjeink titkai, stb.), melyek a hetvenes évektől kezdve nagy hatást gyakoroltak a nézőkre, különösen az ifjúságra.Több mint 300 angol nyelvű tudományos közlemény, 28 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyv írója, amelyek közől 7 több nyelven jelent meg.Az utóbbi időben a géniuszság gyökereit kutatja a kivételes talentumú muzsikusok, költők és tudósok családfa-elemzése alapján.
Az orvostudomány kandidátusa (1966), akadémiai doktor (1978), kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas (1977), Ifjúsági-díjas (1987), Kiváló Orvos (1988), Fényes Elek Emlékérem tulajdonosa (1988). 1995-ben a Köztársasági elnök 60. születésnapján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 2000-ben neki ítélték az USÁ-ban a Kennedy-díjat, 2002-ben megkapta az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díját.
2013 májusában leukémiát diagnosztizáltak nála. Betegsége alatt az addig magát ateistának valló Czeizel visszatért eredeti katolikus hitéhez. Két kemoterápiás kezelés és egy csontvelő-átültetés után 2015. augusztus 10-én, hétfő hajnalban hunyt el, életének 81. évében. 2015. szeptember 11-én kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben.
Fehér Klára Nemes Lászlóné (Újpest, 1922. május 21. – Budapest, 1996. szeptember 11.) magyar író, újságíró.
1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.
1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.
A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
Regényeit több szocialista országban is megjelentették.
1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.
1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.
A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
Regényeit több szocialista országban is megjelentették.
WISINGER ISTVÁN (1943–) Pulitzer-emlékdíjas és Aranytollas újságíró, médiaszociológus, főiskolai tanár. Már egyetemi évei alatt – 1965-től – a Magyar Rádió Hírszerkesztőségében dolgozott. 1967-ben a II. Riporter kerestetik című vetélkedő során elért sikeres szereplése után, 1970-ben került át a Magyar Televízióba, ahol 2000 nyaráig előbb szerkesztő-riporterként, majd 1989-ben az egyes csatorna intendánsaként dolgozott. 1997 és 2004 között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választott elnöke volt. Oktatói tevékenysége már a hetvenes évek végén elkezdődött, 1999 óta több felsőoktatási intézményben volt tanár (Kodolányi János Főiskola, IBS, Gödöllői Egyetem, Zsigmond Király Főiskola, Corvinus Egyetem). 2008-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában szerzett DLA tudományos fokozatot.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............