Véletlenül történt [antikvár]

Részlet: Valamelyik nap, ebéd után voltunk és éppen le akartam dőlni a díványra, amikor odakint élesen csengettek... Mint valami ideges cirkuszló, gy kaptam fel a fejemet. A csengetéstől mindíg megrettenek. Azt hiszem, a legtöbb szinész így van ezzel. Mi, akik próbán és előadáson, a lekéséstől való félelmünkben annyi szorongással lessük az ügyelő jelzését, idővel mindnyájan valóságos csengőiszonyban szenvedünk. De amúgyis félek a váratlan látogatóktól. ez is a neuraszténiámhoz tartozik, éppen úgy, mint az, hogy remeg a kezem, ha bármilyen jelentéktelen levelet bontok fel és a telefon berregésére is mindíg összerázkódom...