William Fox [antikvár]

Előszó Harminc éven át az indusztriális feudalizmus hercegeit, báróit és nagyurait mutattam be a közönségnek. Persze a történeteim nagy része puszta kitaláció volt. A kritikusok ezeket az elbeszéléseket néha jó, néha rossz melodrámának titulálták, abban viszont mindig egyetértettek, hogy „Sinclair túloz". Tájékozott sziámi és tasmán irodalomkritikusok szerint „lehetetlen dolgokról" írtam, és bár ők maguk a bolygó túloldalán éltek, bizton merték állítani, hogy „Amerika nem lehet ilyen". Ennek fényében úgy döntöttem, hogy ezúttal egy valóságos embert mutatok be. Hadd meséljek el egy történetet, ami New Yorkban kezdődött, kevesebb mint három évvel ezelőtt. Ez alkalommal megadom a konkrét neveket, helyszíneket és dátumokat, ezekhez mellékelve pedig dokumentumok és bírósági beszámolók igazolják beszámolóm hitelességét. így Sziámnakés Tasmániának is el kell majd ismernie: „Bizony, Amerika tényleg ilyen." Sőt, nekem harminc év alatt sem sikerült olyan melodrámát kitalálnom, amiben annyi bűntény és árulás, veszély és menekülés lenne, mint William Fox történetében. Fox az elmúlt huszonöt évben 750 nagyjátékfilmet jegyzett producerként, de ezek közül egyetlen thriller sincs olyan tökéletesen felépítve, mint saját életének forgatókönyve. Ebben a filmben a főhős alacsony származású, és meg kell küzdenie a feljebb jutásért, kifinomult gazemberek és magas rangú cselszövők veszik körül, akiknek gomblyukában szegfű virul, élete tele van bonyolult ármánykodással és rejtélyekkel, amelyek közül néhányra a mai napig sem derült fény. Látunk kegyetlen szenvedést és a csúcspontot, amikor a főszereplő elmenekül vagyonának nagyobb részével, és a gazemberek az isteni gondviselés jóvoltából megbűnhődnek. Pár hónappal ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy egy hollywoodi szerző meghívott otthonába. Egyike a filmvilág új stílusú íróinak, akik heti 2000 dollárnál kevesebbért fel sem emelik a tollúkat, mór stílusú palotákban élnek a Los Angeles-i dombok tetején, színesbőrű inasokat tartanak, akik frakkban szolgálják fel az avokádósalátát, a kaviá-ros szendvicseket, és olyan mennyiségben kínálják az italt, hogy azon egy csatahajó is vígan elhajózna. A társaság Amerika helyzetéről vitatkozott, én pedig elmondtam, hogy amikor harminc éve elkezdtem felgöngyölíteni a botrányos ügyeket, az volt az általános, hogy a nagy üzletember elsöpörte az útból a kis üzletembert, idővel viszont fordult a kocka, és mára a nagy üzletember helyét átvette a befektetési bankár. Példaként egy Bostonban történt esetet hoztam fel, egy iparos történetét, aki a bankárok ügyeskedése I 1 ¦. ÍV'' . Előszó 15