A csodálatos természet [antikvár]

Sokan tisztában vannak azzal, hogy a minket körülölelő természet szépsége utánozhatatlanig eredeti. A modern életből ki- szakadva, és szembenézve az erdők, folyók, tengerek világával mindenki fejet hajt. Sokan a nyugalmat, állandóságot keresik a természet világában, ám arra kevesebben gondolnak, hogy a mozdulatlannak látszó formák mögött igenis hatalmas erők rejtőznek. A természet világa korántsem olyan nyugodt, mint azt gondolnánk, bolygónk folyamatosan változik, kontinensek, óceánok születnek és tűnnek el - igaz néha százmillió, akár milliárd években mérhetjük korukat. A mélységből feltörő láva hamarosan kőzeteket alkot, majd a szél és a víz hatására felaprózódik. Hamarosan folyók hordalékaként síkságokat alkot, ám újra jön a mindenhol jelenlévő erózió, és évmilliók múlva már az óceánok mélyén pihen meg a hordalék. Az alábukó óceáni lemez pedig lassan visszaolvad a Föld belsejét alkotó olvadt kőzetanyagba. A földi élet minden élő és élettelen alkotóeleme mozgásban van, az egyedüli állandóságot maga a körforgás jelenti, és az a furcsa érzés, hogy mindez így van jól. A természetben fellelhető minden forma - mégha sokszor ennek ellentmondani látszik is - ésszerű és megmagyarázható. Ezen túl azonban kétségkívül lenyűgöző, és talán épp azért van ránk ekkora hatással, mert tudjuk, akkora erők mozognak itt a hát- térben, amihez képest az emberi lét felfoghatatlanul kicsi és védtelen - mégha ezt el is felejtjük néha.