A Dunától a Tiszáig - Bács-Kiskun megye [antikvár]

Az ország legterjedelmesebb megyéjének területén három természetföldrajzi táj nyújtózik. Köztük a legnagyobb a Duna-Tisza közti Homokhátság, mely zömében a történelmi Kiskunságot zárja magába. Gyenge talajadottságú pusztáin régebben a külterjes állattartás virult, majd a napsütötte homokvidék a szőlő- és gyümölcstermesztés hazája lett. A helyenként ma is mozgásban lévő, félig kötött futóhomok-gerinceket lépten-nyomon tarkítják elhagyott Duna-medrek, állandó vizű vagy időszakos tavak, szikes laposok, turjánk, nádas mocsarak zsombékosok. Egyúttal ez a megye az ország legnagyobb tanyás vidéke, a természeti környezethez való alkalmazkodás mintapéldájaként. A Duna-mellék, a "partra vetett táj" természeti adottságainak kialakításában, a gazdaságban, a lakók életkörülményeinek alakításában meghatározó volt és marad a Duna. A folyómederből származó homokból parti dűnék formálódtak. Ezerke az ármentes magaslatokra, "hátakra" húzódtak nemcsak a települések belsőségei, hanem a szántóföldjei is. Az örjeges, turjános, semlyék által tarkított tájon még nem olyan régen a rét- és a legelőhasználat teljesen a Duna kisebb vagy terjedelmesebb elöntéseihez igazodott.