A mi hazánk... [antikvár]

Azt már ma is nehéz elvitatni, hogy a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep tizenegy esztendei működése fejezet a magyar fotótörténetben. Annak eldöntésére azonban, hogy ez a fejezet jelentős vagy kevésbé jelentős, kellő távlat hiányában, felelőtlenség volna vállalkozni. Tudomásul kell venni, hogy mindenkinek, aki akár csak érintőlegesen is, de kapcsolatba került az Alkotóteleppel, megvan a saját, kedvező vagy kedvezőtlen értékítélete az ott végzett munkáról, főleg annak eredményéről, a fényképekről. Ezekkel a gyakran egymásnak is ellentmondó véleményekkel botorság volna vitatkozni. Abban bízhatunk, hogy az idő rostáján kihull, aminek ki kell hullania, és megmarad, ami arra érdemes. Ugyanakkor az album elkészítése árulkodó tett. Képmutatás volna tehát tagadni: készítői, támogatói meg vannak győződve arról, hogy a közölt művek többsége a nyolcvanas évek jelentős alkotásai között marad fenn. ELŐZMÉNYEK. Egy keltezés nélküli, Katanich Ferencnek, a Bajai Járási Hivatal közművelődési főelőadójának címzett levél tanúsága szerint az alkotótelep létrehozása Gyulavári József ötlete volt. 0 fogalmazta meg, a címzett kérésére, a „csak részben és egészen embrionális állapotban" lévő elgondolását. „Az egyetlen biztos támpont - írja -, amin elindulhatunk, az a szociográfiához kapcsolódás igénye." így folytatja: „Mivel a szociográfiához jelenleg nem az egyértelműség utalja a fotót, hanem a szociofotó elnevezés, szükséges a további munka mindenkori tervezésénél figyelembe venni azokat a szóba jöhető alkotókat és teoretikusokat, akik a szociofotó fogalom kiszélesítésén és speciális, jelen korunkhoz való érzékenyítésén munkálkodnak.