Budapest/Dunakanyar [antikvár]

Ezer évvel a Római Birodalom széthullása után, félezer évvel a modern Olaszország születése előtt a reneszánsz Itália a pápai államból és négy másik hercegségből és városállamból állt. Ám az Alpoktól északra volt egy nagy kiterjedésű „kulturális gyarmata" is: Mátyás király Hungáriája, néhány egykori birodalmi provincia (Pannónia, Dacia) meg a germánok és hunok törzsi államai helyén. Ennek a mai Itáliával azonos kiterjedésű országnak a székhelye Buda városa volt, a Bécs felől keletre folyó Duna éles kanyarulatától (ahol az első magyar városok egyike, Esztergom áll) dél felé negyven kilométerre. A kettő között van Visegrád, ahol királya (és Itáliából jött királynéja) vidám napjait töltötte, míg császári ambíciói Bécs elfoglalására nem késztették. A hegyre épült, fallal övezett Buda csak a XIX. század folyamán kapcsolódott össze fokozatosan a síkságon elnyúló Pesttel. Lakóinak lelkében ma sem egyesült. A budai lakos épp annyira különbözik a pestitől, mint a milánói a nápolyitól, a müncheni a hamburgitól vagy a barcelonai katalán a madridi spanyoltól. Mátyás király korában azt tartották: a tengerparti városok közt Velence a legszebb, a síkságokon fekvő városok között Firenze, de a hegyen épült városok közt nincsen párja Budának.