Érték a fotóban [antikvár]

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Konferencia! Ha az irodalomhoz, a zenéhez, a képzőművészethez hasonlítjuk a fotózást, mint művészi kifejezési formát, akkor azokhoz képest - múlt századi megszületését tekintve - a fotó szinte gyermekkorát éli. Ugyanakkor mégis egy olyan művészeti ágról van szó, amely a szemünk előtt nőtt fel, erősödött meg, s kivívta esztétikai és etikai rangját, miközben egyre jelentősebb értékeket teremtett. Alig két éve csak, hogy a fotográfia megszületésének 150 éves évfordulóját ünnepeltük, s talán mondhatjuk, hogy az évforduló e művészeti ág nagykorúvá válásával is szembesített bennünket. Az elmúlt 10 egynéhány évben több alkalommal is szembesülhettünk e ténnyel; az 1981-es nagysikerű „Tény-kép" című kiállítástól, az Országos fotótárlatokon át - az elsőre éppen itt Tatán került sor 1985-ben - a Magyar Fotográfiai Múzeum megnyitásáig. A fotó ma már nemcsak a hírlapok, folyóiratok illusztrációs eszköze, a kiállítótermekben látható művészi alkotás, hanem mindinkább múzeumi tárgy is lett; miközben mindennapjaink részévé is vált (a családi fotótól, az utazási képeken át az egyéb hobby-fotózásig). Nem véletlenül nevezik a fotót századunk népművészetének. Ez a mindennapjainkban való felhasználás indokolja is ezt a rangot. - Szűkebb környezetünk, Komárom-Esztergom megye fényképezőművészei is sokat tettek azért, hogy a magyar fotográfia rangja megteremtődjön. Bizonyára nem véletlen, hogy a hetvenes években éppen Esztergom vált a fotóművészet egyik hazai központjává, hiszen a városnak komoly hagyományai voltak a fotográfia terén.