Expositio I. [antikvár]

A ​könyv gerincére írt „Expositio I.” cím utal a közös vállalkozás szellemiségére. Alapértelme a klasszikus latinban lelhető meg: 'kifejtés, kihelyezés, kiállítás' a jelentése. A mű akár viselhetné a 'Tükrök csapdájában' címet is. Ebben az esetben a fotográfus maga a tükör. Csapdák sorozata kíséri munkáját. A leképezés, avagy a képalkotás, a bemutatás vagy a véleményalkotás csapdái ezek. A magyar kortárs képzőművészet kínálata elképesztően bő és gazdag, csak szubjektív módon lehetett a kötetben szereplő ötvenhét művészt kiválasztani, viselve a szelekció ódiumát. A fotográfiák nem kelnek versenyre a festményekkel, szobrokkal, egyszóval az exponátumokkal; hanem a fekete-fehér hagyományos portréfotográfia, az enteriőrfotó additív segítséget ad egy-egy művész megismeréséhez. Horváth György művészettörténész esszéi finom eleganciával kalauzolják az olvasót a művészek-műtermek-művek kézenfekvő hármas egységeiben. A kötetet jegyző fotográfus, Borsos Mihály jelen munkája előtt már több komoly, művészetileg és filozófiailag jól megalapozott fotográfiai programot valósított meg. Hosszú utat járt be, míg elérkezett oda, hogy kialakítsa magának a programfotográfia nyelvezetét. Eddigi főbb munkái: a Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművészt bemutató album, Fekete Tamás szobrászművész életmű-albuma, a Legendárium – Századvégi arcképcsarnok címmel megjelent fotóportrékötet, a Historicum című történelmi/kultúrtörténeti album, a Későgótikus szárnyasoltárok a középkori Magyarországon című könyv, és számos képzőművészeti katalógus. E programok közös vonása, hogy a fényképész hitet tesz az arc nagyszerűsége s tisztelni való szépsége mellett. A kortárs művészek arcát kevéssé ismerjük, de most lehetőségünk nyílik arra, hogy rácsodálkozzunk az értékteremtők szuggesszív, olykor kíváncsi, rejtőzködő, megfigyelő, bölcsességet sugárzó tekintetére. Expositio I. – Művészek-műtermek-művek. Ebben a kötetben Borsos Mihály és minden modellje ugyanazt akarta: kiállni, kitenni magát, arcát, műtermét a könyvet nézők pillantásának és kiállítani művét, bízva abban, hogy a róla készült fotográfia tükrében megmutatott arca és a fotográfus interpretációjában megjelenő műterme mellett az általa készített munka egysége az élet dolgairól s a dolgok értelméről küld igaz és eligazító jeleket.