Faszination der Musik [antikvár]

Papírdoboz több helyen sérült, szakadt. Kiadói védőborító kopottas.
Vámos László sorozata több, mint szép zenei tárgyú felvételek gyűjteménye. A sorozat zenetörténeti dokumentum-értéke felmérhetetlen. Nem szükséges mind felsorolni, hogy kiknek az arcát, mozdulatait örökített meg Vámos - elég utalni csak Stravinsky, Ansermet, Casals, Boulez, Menuhin, Sz. Richter, Rubinstein vagy Kodály nevére. Valóban zenetörténeti rangú alkotók és a fotók megőriznek valami lényeges vonást egyéniségükből, jellegzetes tartásukat, arcuk, szemük kifejezését, kézrebbenésüket. Ha más értéke nem lenne e sorozatnak, már ennyivel is missziót teljesítene. (...) Koncentráció, feszültség, révület, átszellemülés, a "numen adest" pillanata, mikor is a zeneművész úgyszólván elveszíti énjét a zene bűvöletében, valamiféle transzcendentális érték alázatos szolgálójává válik - mindez a lelkiállapot ott rögződik a fotókban. Visszaadni a zene hatalmát, sodrását a zenét létrehozó és egyúttal szolgáló emberi médiumok - karmester, szólista, zenekar - megfigyelésén át: ez Vámos nagy művészi vállalkozása. Márpedig minden hallatlan sok művészi, szakmai problémát vet fel. Hogyan tudja mindezt megtenni a fotó, e par excellence pillanatot rögzítő művészet, mikor is a zene és a zenei produkció lényege a szüntelen mozgás, alakulás, változás? Hogyan vállalkozhatik a pillanatábrázolás egy szukcesszív folyamat bemutatására? Ha a fotóművész ezt a rögzített pillanatok egymásutánjával kísérelné meg - nem sokra jutna. Hiszen a zene nem csupán egymásután létező, létrejövő hangok sorozata, hanem "tartam" is, azaz minden pillanat valamiként magába foglalja a megelőzőt is, valamiként meg is őrzi tehát. (...) Hogyan tudja mindezt érzékeltetni a fotóművész? Kétségkívül mindenekelőtt a "termékeny pillanat" megválasztásával, helyesebben a termékeny pillanatokban felvillanó látvány megkomponálásával, azaz olyan sűrítéssel, amely több, mint a pillanat feltárulkozása, megmerevedése, jelentésteli időtartammá tud mélyülni. (...)