Fény-kép [antikvár]

ELŐSZÓ Fény-kép Fény, kötőjel kép, azaz egy kiállítás a „fény éve" tiszteletére. Egyszerű és jogosnak tűnő társítás. Ha nyelvi úton közelítünk, akkor is kezdetektől fogva ott szerepelt a fény szó az egész tevékenységgel kapcsolatban. Először fényirdának nevezték a műtermeket, aztán lett fényképezés, mostanság pedig használatosabb a görög „foto" használata a szóösszetételeinkben, de hát ez is fényt jelent. De maga a fény ennél többet jelent. Magát az életet. Közelebbi kozmikus világunkban a Nap az origó. Nap nélkül nincs fény, fény nélkül nincs élet. Fény nélkül nincs semmi. Minden, amit látunk, a fényben születik, válik láthatóvá. Ezért azután a kiállítás képanyaga végtelen lehetőséget ölel át. Ki hogyan élt s mire jutott vele, ezt a néző dönti el. Van persze egy csavar a mai fényképezésben: A számítógép. Mert ma már a kép létrehozásához nem, csupán a láttatásához kell a fény. Lehet aggódni, de nem érdemes. Az alkotó fantázia ugyanúgy szülhet műalkotást, mint a valósághoz objektívvel közelítő fényképezőgép - a művészi színvonalat úgyis csak a „hogyan" dönti el. Szellemi lelemény és gondos, precíz munka esetén nem lehet eldönteni, hogy mennyi a látványban az eredeti természettől adott, mennyi a képmódosító eljárás, mennyi a smink, a plasztikai sebész munkája vagy éppen a photoshop. Mindegy. Csontváryt sem kérdezi meg senki, hogy olyan volt-e a Taorminai színház romja valóban, vagy a szelektív emlékezete alapján festette meg a csodát. A lényeg a kép. A fény mindig jó. A kép? Döntsék el Önök. Módos Gábor