Fényképészeti ismeretek [antikvár]

BEVEZETÉS A fényképezés a fény rajzolóképességét és vegyi hatását vegyszerek alkalmazásávál kiegészítve használja fel képek készítésére. Idegen elnevezése fotográfia, a görög fotósz (fény) és gráfia (írás, rajzolás) szavak összetételéhői származik, szó szerint fénnyel való rajzolást jelent. Rövidítése a foto. Ezt a szót az eljárás, a fénykép és a fényképészeti üzem megjelölésére egyaránt használják. A fénysugarak rajzolóképessége egyszerű eszközzel figyelhető meg. A napsugarak útjába üvegből készült lencsét helyezve azt látjzik, hogy a lencse a fénysugarakat összegyűjti. Erősen megvilágított tárgyakról a lencse mögött elhelyezett lapon kép keletkezik. A tárgy felső részéről érkező sugarak a felfogólap alsó részére jutnak, a tárgy alsó részéről viszont a lap felső részére kerül az összegyűjtött fény. így a felfogólapon a tárgy fordított helyzetű képe alakul ki. Mivel a felfogólapot oldalról is fény éri, a kép elmosódik. Ezért a lencsét fényelzáró szerkezettel kell körülvenni, ez meggátolja a külső fény behatolását. A fényelzáró felületeket a lenesével és a jelfogólappál egységes szerkezetbe foglalják össze. Az így összeállított készülék a fényképezőgép, felvevőgép. A fény vegyi hatását egyszerű megfigyelések alapján is megállapíthatjuk. így például a napsugarak hatására az arcbőr megbarvAÜ, a szövet ki' fakul. A fénynek ezt a hatását használjuk fel állandó kép előállítására. Ha a lencse által rajzolt képet meghatározott ideig fényérzékeny- réteggel bevont lapon fogjuk fel, akkor a rétegben a fény hatásának megfelelően változás all élő. Ez a változás maradandó, de még nem látható, ezért a fényérzékeny réteget n\egvílágítás után különböző vegyszerekkel kezeljük. A vegyszerek megfelelő alkalmazása a fény által megindított változásokat fokozza és ezzel a képet láthatóvá teszi. Ha a megvilágított fényérzékeny réteget előhívó oldatba tesszük, akkor a fény által ért helyek a fényhatás erősségének m.egfelel5 mértékben megfeketednek, a többi helyen a réteg változatlan marad. így a rétegben kép alakul ki, amely ott a legsötétebb, ahol a tárgy a legvilágosabb és ott a legvilágosabb, ahol a tárgy a legsötétebb. Ha a képet átlátszó alapon állítjuk elő, akkor a kép legfeketébb ott, ahol a tárgy a leg-világosabb, viszont a kép átlátszó azokon a helyeken, ahol a tárgy a legsötétebbe Ezt a képet negatív képnek, röviden negatívnak nevezzük. Ha ezt világosságra hozzuk, akkor a réteg változatlanul maradt, fény iránt még érzékeny részei is megfeketednek s a kép eltűnik. Ezért előhívás után a réteg fényérzékeny részeit rögzítő oldattal (fixirrel) eltávolítjuk és ezzel a képet fényállóvát állandóvá tesszük. A réteget mosással megtisztítjuk a vegyszerektől, azután megszárítjuk. Ha az így kapott negatívon át fényérzékeny papírt világítunk meg, akkor a papír ott feketedik meg a legjobban, ahol a negatív átlátszó és