Fényképezte Fenyő János [antikvár]

Könyvtest félrenyomódott, hajlott, a gerinc mentén kissé megnyomódott, deformált, itt a hátsó borító repedezett.
Már kicsiny korom óta fotós akartam lenni, szoktam volt mondani. És az a vicc, hogy ez igaz is. Atyám a Magyar Fotóművészek Szövetségében dolgozott, így aztán - bejárogatva hozzá - fotósok között nőttem föl. tetszett az ottani légkör. Ma már nem tudom, hogy bánjam-e, de sohasem akartam orvos vagy mérnök lenni. Mindenesetre rengeteget időztem a Szövetség könyvtárában. Mint kamasz leginkább csak az aktképeket kerestem, amelyeket akkoriban nem lehetett olyan könnyen megtalálni mindenütt, mint ma. Így aztán szépen lapozgatva többször is végignéztem az egész könyvtárat. Gimnazistaként, ahogy az akkor divatos volt, nyári munkára mentem én is. Szerencsére nem egy gyárba, hanem az MTI illusztrációs rovatába, Horling Róbert és Tóth József közelébe kerültem, ami rendkívülien élvezetes volt számomra. Jó hangulat volt ott. (...) Ilyen előzmények után nem volt kérdéses, hogy az érettségit követően az MTI-hez akartam kerülni. Hála Papp Jenőnek és atyámnak, hogy nem intézték el nekem a gyakornoki státuszt, az archív rovat világosítója lettem, havi 1100 Ft fizetéssel. Most már látom, nagyon helyes döntés volt ez, (...mert) csak úgy lehet megtanulni fotózni, ha az ember világosítóként kezd. És mehettem az akkori sztárokkal, Gink Károllyal, Kovács Sándorral, Fényes Tamással, Mező Sándorral, azokkal, akik ezt a szakmát jól csinálták. Mehettem világosítóként, és ezért tudtam a szakmát végül jól megtanulni. Mert ezt az iskolában nem lehet megtanulni.