Bővebb ismertető
A Földet formáló erőtFöldünk háron^éle enerj/iának köszönheti bámulatosJbrmakincsét: a bol^jó belsőéből származó hőnek, a Nap hyének és agravitációs erőnekA Föld arculatát, káprázatos változatosságát létrehozó örökös körfolyamatok általában túl lassan zajlanak ahhoz, hogy észrevehessük őket. Néha azonban nagyon is gyorsak és hevesek. Amikor egy tűzhányó olvadt lávát lövell a levegőbe, egy földrengés hatására megnyílik a föld, vagy egy földcsuszamlás egész hegyoldalakat ragad magával, ráébredünk arra, micsoda hatalmas erők formálják bolygónkat.Ezeket az erőket három energiaforrás működteti: a Föld belsejéből származó hő, a Nap hője és a gravitáció. Minden felszíni formáció e három energiának köszönheti létrejöttét.A bolygó felszínén végbemenő, vulkánkitöréseket és földrengéseket okozó, hegyeket építő kontinensvándorlás hajtóereje a Föld belsejében uralkodó mintegy 5000 fokos hő, amely jórészt a radioaktív elemek bomlásából származik.Azzal, hogy folyékony halmazállapotú víz borítja a felületét, a kék bolygó" egyedülálló helyet foglal el a Naprendszer bolygói között. Márpedig a víznek igen nagy szerepe van a felszín formálásában. A Nap melege a tengerek és a tavak vizét párologtatja, amikor is a keletkező vízgőz felemelkedik, felhőkké áll össze, majd eső vagy hó formájában ismét a földre kerül. Tájalakító ereje ekkor lép működésbe: pusztítja a sziklákat, magával sodorja a laza kőzettörmeléket vagy mint gleccser, fokozatosan legyalulja a hegyeket. Ugyancsak a Nap melege felel a felszínt csiszoló-koptató szelek és a vizek hullámainak kialakulásáért is.A harmadik erő, a gravitáció felelős a szárazföldek partjait lassan koptató dagályért és a hegyek tájképi látványát megváltoztató földcsuszamlásokért. Ugyancsak a nehézkedés hatására az esővíz mind alacsonyabb térszínek felé igyekezvén, patakok és folyók formájában szabdalja a Föld felszínét. Útja során kőzettörmeléket és homokot szállít, amelyek később az óceán fenekén rakódnak le. Ebből az üledékből hosz-szú évezredek alatt aztán kőzetek keletkeznek, amelyeket a földkéreg mozgása állandóan alakít, meghajlít és felemel, miközben új hegyeket hoz létre.S MIÉRT VÁNDOROLNAK A KONTINENSEK?A kék bolygó" felszínén szüntelenül zajló kontinensvándorlás sebessége nem nagyobb annál, mint ahogy a körmünk növekszik, ereje azonban minden képzeletet felülmúl.A litoszféralemezek a Föld felületén tolongva, egymást nyomva, feszítve sodródnak, de évi néhány centiméternél többet soha nem tesznek meg. Ám a geológiai korszakokmérhetetlen hosszú ideje alatt a kéregdarabok a világ egyik végéről a másikra kerültek.Ez a lemeztektonika néven ismert jelenség a bolygónk arculatát alakító erők közül a legfontosabb. A Föld felszínét kétféle kéregtípus alkotja; a szárazföldi kéreg, amelyen élünk, valamint az óceán aljzatát képező, nehezebb óceáni kéreg. Az óceáni kéreg vastagsága ritkán haladja meg a 8 kilométert, míg a szárazföldi kéregé gyakran több mint 40 ki-lométenA kétféle kéreg alatt található a földköpeny. A vastag, sűrű anyagból álló réteg a földkérget határolja el a bolygó közepét alkotó, fehéren izzó fémmagtól.A köpeny kőzetekből épül fel, de a rendkívül magas hőmérséklete miatt helyenként félfolyékony halmazállapotban van, azaz elég lágy ahhoz, hogy sűrűn folyjon. A még forróbb olvadt mag által keltett hőáramlástól a köpeny anyaga megemelkedik, odafent szétterjed, valamelyest lehűl, majd lesüllyed. A köpenyben végbemenő anyagáramlások ezen körforgása eredményezi a kondnensek vándorlását.Az áramlatok a nagy óceánok alatt keletkeznek. A forróságtól az óceánfenék kőzetei megolvadnak, folyékony halmazállapotba kerülve felemelkednek, s a felszínt mint vulkáni láva érik el. A megolvadt kőzet az óceánfenék hasadékain át lassan szivárog felfelé, miközben víz alatti vulkáni hátságokat hoz létre. Esetenként elég magasra tolul fel ahhoz, hogy vulkáni eredetű szigeteket hozzon létre.Ahogy a köpenyáramlások eltávolodnak a hátságtól, magukkal viszik a tetejükön lebegő" kéreg szilárd, merev lemezeit a köpeny legfelső rétegével együtt. Az óceáni hátságok víz alatti tűzhányói a megszilárdult lávával folyamatosan kitöltik a szétváló kőzetlemezek hasadékait. Ily módon az új óceáni kéreg keletkezésével párhuzamosan az óceáni lemezek is egyfolytában növekednek.Az Atlanti-óceán két oldalán lévő kontinensek - nyugaton a két Amerika, keleten Európa és Afrika - évente mintegy 25 milliméterrel távolodnak egymástól. Amikor Kolumbusz 1492-ben átszelte az óceánt, az körülbelül 12 méterrel volt keskenyebb, mint napjainkban.Ha a világ óceánjai továbbra is egyre terebélyesednének, akkor az egész Föld is szükségszerűen egyre nőne, ez pedig szemlátomást nem így történik. A Föld 4600 millió éves történetében számtalan óceán nyílt szét és záródott össze, kontinenseket terelve ide-oda. S ez mindaddig így lesz, amíg bolygónk létezik.