Fotók [antikvár]

Végtelen utazás az emlékek birodalmában, kalandozás álmaink útján, miközben távolról hívogatóan szól egy szoprán szaxofon, vagy sejtelmesen susog a pánsíp. A zene, St. Martin zenéje, sokakat elbűvöl, és könnyen utat talál a közönség szívéhez. Dalai és feldolgozásai is összetéveszthetetlenek, mert ő maga, saját egyénisége és érzés-világa szólal meg a dalokban, a hangszer játékában, a muzsika varázsában. Amíg hallgatjuk, képek villannak fel, elmúlt, vagy jövőbeli látomások. Ismert, vagy csak elképzelt tájak és városok suhannak el lelki szemeink előtt a pillanat tört része alatt. Észre sem vesszük, mégis szorosan összefonódik zene és kép, hang és vizualifás. Nem csoda hát, hogy St. Martin a maga képeit is keresi, a számára érdekes, és fontos látványt Is szeretné megosztani közönségével. Ám a képeket -ellentétben a dalokkal - nem ő alkotja, hiszen nem rajzol vagy fest. A képeket észreveszi. Meglátja, és láttatja mindazt a csodát, ami körülvesz minket, csak mi elrohanunk mellette, mert már lassacskán elfelejtünk megállni. Jól tudja ezt St. Martin is, ezért késztet minket lecsendesedésre zenéjével, megtorpanásra fotóival. Manapság már nem ritkaság, ha egy művész több műfajban Is kipróbálja magát. A tehetség, a mondanivaló, az érzelem felszínre tör még akkor is, ha el akarná fojtani. Ami nem talál kiutat a hangokon át, megtalálja az ösvényt a képekben, a látvány megjelenítésében. Az, hogy éppen melyik vizuális műfajt választja a színész, író vagy zenész, megint csak egyéni adottság kérdése. St. Martin a fotókon keresztül mutatja meg azt a világot, amit személyiségén, érzelmein, gondolatvilágán és lelkén átszűn/e szeretne elénk tárni. A fotózás kezdetben számára is csak kedvtelés volt. Ám ahogy egyre gyűltek képei, kezdett kön/onalazódni az is, hogy mind témájukban, mind megfogalmazásukban külön értéket képviselnek, és messze túlmutatnak az utazók fényképezőgéppel készített jegyzetein. Tájak, városok, emberek, fények és árnyak, különös helyszínek sorakoztak a fotókon, majd fokozatosan azt is felfedezte, hogyan hívhatja segítségül a technikát ahhoz, hogy a képek egy kicsit másképp és másról szóljanak. Látásmódja a külvilágra érzékeny embert sejtet, olyan személyiséget, aki empátiával és csodálattal közelíti meg az őt körülvevő világot. Ámulattal szemléli szépségeit és nagyságát, és együttérzéssel viseltetik tragédiái és árnyoldalai iránt. Csakúgy, mint szívszorító zenéjében, ami az Életjel és a Csellengők című Tv műsorhoz készült, az utca vándorairól és lakóiról készített fotóin is ugyanaz a megértés, elfogadás, odafordulás és segíteni akarás mutatkozik meg. Táj- és városképel híven tükrözik az utazás köré fonódó dalait, míg fényei a lírai hangulatot adják vissza. Sem technikailag, sem tematikailag nem elhanyagolható a különbség fekete-fehér és színes fotói között. A dokumentumfotózás eszközét ő is városi pillanatképek, emberek, helyzetek, monumentális alkotások megörökítéséhez használja, míg a színek, melyek eleve egyfajta vidámságot, vagy legalábbis derűt csempésznek a képekbe, leginkább a tájakon, városi forgatagot bemutató munkákon és különleges témáknál jelennek meg. A fekete-fehér fényképezés klasszikus útját követi, amikor erős kontrasztokkal, tárgyszerű megközelítéssel, és a dolgok hátterét a pillanat erejében megragadó képkivágásokkal dolgozik. Színes képein újabban a technika kínálta lehetőségekkel is él, és igyekszik fel- és kihasználni mindazt, amitvizualitásban egy művész tehet, ha fotóit számítógéppel alakítja át. Különleges, .esőáztatta" felületek, ködös-párás tájak, rücskös ablaküveg mögé bújt jelenetek ezek, melyek az eredetileg egyszerű látványból teremtettek újat. A látványteremtés, a témaválasztás legalább annyit árul el az alkotóról, mint maga a megfogalmazás. St. Martin nem sajtófotós és nem portréfotós. Sem a szenzációs esemény, sem a gondos beállítás nem az ő útja a fotózásban. Témái sokkal inkább képi jegyzetel filozófiájának, úti élményeit sűrítő gondolatainak, gazdag órzelemvilágának. Ez a különbség közte, és más fotóművészek között. Nem dokumentálni akar, nem csupán bemutatni, vagy érzelmeket fakasztani. A képek saját érzelmeiből táplálkoznak, a látványt a maga szíve diktálta ritmusnak megfelelően választja ki, és mutatja be. Nem az jár a fejében, milyen érzelmeket válthat ki majd a fotó a közönségből, miként hathat a befogadóra, hanem önnön érzéseit adja át a képeken keresztül. Mintha csak azt mondaná; „Lásd, ez a világ, én ilyennek látom, így érzek felőle, ugye Te Is érted és érzed, amit mutatni akarok?" Ebből a szempontból St. Martin mégiscsak zenész mivoltát hozza előtérbe, hiszen az alkotó érzelmeinek ez az átadása az ő eredeti műfajára jellemző. A vizualitást ebben az esetben arra használja, hogy plasztikusabban, Illetve más formanyelven fejezze ki azt, amit a zenével is sugározni akar Ritkaság azonban, hogy akinek ilyen jó a füle, a szeme is ennyire jó legyen. Talán a már említett szabad asszociációkhoz lehetne visszakanyarodni, melyek zenehallgatás közben cikáznak az ember fejében. Hiszen miért is lenne a zene vizuális megtestesülésének élménye csupán a befogadó privilégiuma? Sokkal inkább „látja" a zenét maga a művész, aki szerzi, aki játssza. Amint túllép ez a belső látvány egy bizonyos határon, mindenképpen kikívánkozik az emberből. Ez manifesztálódik aztán az érzelmek és kifinomult képi látásmód kifejezéseként St. Martin fotóin. Mintha egyfajta egységben szeretné megfogalmazni mindazt, ami benne munkál, amit át akar adni a közönségnek. Zene, képek és hangok, egészen pontosan szavak Is, hiszen St. Martin verseket is ír. Ezen persze csak a XXI. század embere csodálkozik, régebben, mondjuk a reneszánsz idején teljesen természetes lett volna, ha egy művész többféle művészeti ágban, más műfajokban is kipróbálja magát. Sőt, ez egyfajta elvárás is volt az igazi, valóban tehetséges művészekkel szemben, hiszen szerintük az érzelmek, gondolatok, a szellemiség és egyéni világlátás kifejezésének csakis a többoldalú, többszólamú megfogalmazás lehet a módja. Nos, St. Martin nem a reneszánsz művésze, mégis méltó követője az akkori mestereknek, mert egyetlen dolgot akar több oldalról. Illetve az általa kifejezhető minden lehet-