Fototechnika [antikvár]

A fényképezés - amely kifejezés a fény és a leképezés szavak összevonásából származik - napjainkban szerteágazó, eszköz- és elméletigényes gyakorlat. Nem volt véletlen, hogy a fényképészipar kialakulásának hajnalán e tevékenységet végző műhelyeket fényirdának nevezték. A fényképezés művelői a fotografálásban olyan eszközt "tiszteltek", amely a látott valóság tökéletes képi másolatát képes pillanatszerűen rögzíteni. A fényképezés mintegy 180 éves története a műfaj diadalútja. Nemcsak arra kell gondolni, hogy a fényképezés tömegméretűvé vált. A hobbiból és szórakozásból végzett fotózás mellett művészi színvonalra fejlődött, amit számos kiállítás, bemutató rendezése is bizonyít. A fotó az információszerzés, a közlés és a bizonyítás meghatározó tényezőjévé vált, az egyes szaktevékenységek,kutatómunkák nélkülözhetetlen feltételévé alakult. Mindezen túl szinte valamennyi tudományba behatolt, miközben ismeretanyaga maga is egyfajta tudománnyá vált. A fizika, a kémia, a technológiai gyakorlatok speciális területeit hozta létre. A művészetek megismertetésének a fő eszköze lett. Az elektronikát, a videót, a tévét, a számítógépet és a számítástechnikát használja, eszköztárába sorolta. Ez a folyamat természetesen kölcsönhatások érvényesülését feltételezi. Hiszen szinte valamennyi tudomány igénybe veszi a fényképezést és annak a gyakorlati eredményeit.