Francesco misztériumjáték [antikvár]

Előszó „Szoktassuk szívünket a fényhez, lelkünket a reményhez " - hangzik fel újra és újra a felhívás a „Francesco - Szent Ferenc Pasaréten" című misztérium játékban. Valóban, csodálatos az a fény, ami Krisztus Urunk meghívása nyomán Assisi Szent Ferenc egyszerű és tiszta alakjában nyolcszáz év után is elevenen szívünkre ragyog, és különös a remény, amibe betekintést nyerhetünk az Ő élete és halála, azaz mennybeérkezése szemlélésében. Csodálatos fény és remény -amihez szoktatni kell szívünket, lelkünket, mégha a szentferenci lelkiség örökösei vagyunk is, annyi éve, évtizede itt Pasaréten, a 21. században. Szükségünk van e fény és remény újbóli és új módon való felfedezésére, megünneplésére, hogy élőbbé és tisztábbá váljon bennünk és köztünk, hiszen Isten megajándékozottjai vagyunk. Nem magunkért kaptuk, hanem hogy másokkal is megosszuk. Kell hát, hogy éljen bennünk és köztünk, kell hát, hogy sugározzon e lelkület - érhessen el minél többeket Isten újjáteremtő és alázatos szeretete. Megtapasztaltuk: a pasaréti közösség számára újrafogalmazott régi-új üzenet - az önként jelentkező hívők lelkes játéka által - csodálatos erővé válhat az előadásban. Talán nem csak egy pillanatra, az egyszerű jószándékban és a jószívű szolgálatban egymásra talál isteni és emberi: öröm és imádság születik a szívekben, egymásra mosolyognak, akik hétről hétre összejönnek a templomban, új módon formálódik a közösség, és e mosoly túlárad a templom falain. Akik azon a késő őszi napon, amikor Szent Ferenc Pasaréten járt, részesei voltak a játéknak, és akik jelen voltak az előadáson, valóban a misztériumot élték át, egy élményként, hálával telt szívvel. Amikor e művet közzé tesszük, kívánjuk, hogy a misztérium, ami éppúgy minden jószándékú és istenkereső emberé és közösségé, érjen el minél többeket, hogy váljon bennük és általuk élőbbé Isten szeretete. fr. Lendvai Zalán plébános