Imago [antikvár]

Részlet a könyvből: "Alakoskodunk, maszkot hordunk - ehhez kétség nem fér. De miért tesszük? El kell takarnunk valamit, hazudnunk kell: valami mást mutatni. El akarjuk rejteni a véleményünket illedelmes szófordulatok mögé, a korunkat smink vagy paróka mögé; rezzenetlen arc mögé bújtatjuk el a bánatunkat vagy a (kár)örömünket, színlelt odafigyelés mögé a közönyünket. Az álarccal mint pajzzsal óvjuk érzékeny kis lelkünket a "rossz élményektől"; szánalmasak vagyunk. - De vajon mindig? Mindig szánalma és szomorú rejtőzködés? Nem az, amikor az álruha játékszer, az átváltozás kalandjának kelléke. Már gyermekként rátaláltunk a szerepjátékokra, később a farsangi bálokon azt élveztük, ha a barátaink sem ismertek ránk. Később pedig, mikor már - azt hisszük - kinőttünk ezekből, a filmeken vagy ábrándozásainkban találjuk meg azt az élményt, ahol, ha csak rövid időre is és nem visszacsinálhatatlanul, de kilépünk saját jól ismert énünkből, és kimerészkedünk az ismeretlenbe: a bizonytalanba."